Börtönből szabadult asszonyok

Börtönben voltam, és meglátogattatok – ezt a bibliai idézetet súgta egy belső hang Aklan Béla Sándor evangélikus lelkésznek, mikor elhaladt az egri büntetés-végrehajtási intézet előtt. Érezte, hogy be kéne mennie, de a félelem és az előítélet sokáig visszatartotta.

– Akkoriban még úgy képzeltem a börtönt, ahogy a hollywoodi gépezetben készült filmek mutatják. Egy veszélyes, agresszív emberekkel teli helyre normális ember nem teszi be a lábát, gondoltam. Valami mégis azt súgta, hogy tudnék segíteni azokon, akik rács mögött vannak, és hibát követek el, ha nem ezt teszem – mondja az Egerben élő lelkész. Végül rászánta magát, bekopogott. A börtön vezetői örömmel fogadták, s 2000 őszétől hivatásos börtönlelkészként szolgál. A történelmi egyházak összefogásával pedig 2002-ben felszentelhették azt a börtönkápolnát, amit egy korábban konditeremnek használt helyiségből alakítottak ki.

A pap lassan rájött, hogy az odabenn levők sem mások, mint a kintiek. Az egri tapasztalatok szerint a fogvatartottak közül minden ötödik kéri a lelki gondozást. Az előzetesben töltött hónapok alatt a bizonytalanság viseli meg őket, később a kényszerű összezártság és az, hogy nélkülözik a családjukat, szeretteiket.

– Sokan nem értik, miért kéne könnyíteni a fogvatartottak lelki problémáin. Megérdemelték a büntetést, érezzék csak minél pocsékabbul magukat, vélekednek egyesek. Arra nem gondolnak, akár velük is megeshet, hogy hasonló helyzetbe kerülnek. Ráadásul, akit kiengednek a börtönből, az valakinek a szomszédja lesz, valahogy vissza kell illeszkednie a közösségbe. Nem mindegy, milyen indulatokkal, milyen lelkiállapotban szabadul – magyarázza Aklan Béla Sándor.

A börtönlelkész szerint keményszívű világban élünk, de nem kerülhetjük meg a megbocsátást. Igaz, néha nehéz tárgyilagosnak, higgadtnak maradnia. Bosszúvággyal csak magunkat mérgezzük, és sosem találunk benne nyugalmat, elégtételt. Eredményesebb az az Angliából indult program, amely durva bűncselekmények áldozatait és elkövetőit szembesíti, s lehetőséget ad számukra, hogy megbékéljenek egymással.

Izgalmas kérdés, mi történik, ha egy elítélt olyasmit árul el a papjának, amiről a bíróság előtt hallgatott. Az egri börtönlelkésszel is megtörtént, hogy a gondozottja olyan dolgot vallott be neki, ami miatt megüthette volna a bokáját. Ám az ilyen esetekre is vonatkozik a gyónási titok. A pap csak akkor köteles jelentést tenni, ha a fogvatartott saját maga vagy mások életét veszélyeztető cselekményre készül. Vajon mi lehet a sikerélmény egy ilyen szolgálatban?

– Az sem biztos, hogy lesz féltucatnyi olyan elítélt, akit jó útra térítettem. Előfordulhat, hogy valaki benn megtér, de odakinn a társaság újra beszippantja, s beleragad a bűnöző életmódba. Ám akadt, aki azt mondta: lelkész úr, nekem börtönbe kellett jutnom, különben már megölt volna a drog. Annyit tehetek, hogy olyan helyzetet teremtek, amiben nem úgy állunk egymással szemben, mint pap és rab, hanem mint két egyenrangú. Mindenki arra vágyik, legyen a rács bármelyik oldalán, hogy tiszteljék emberi méltóságában.