Robbanás a tűzfészekben

A felnőttkor határán lévő ifjú ember otthoni drámák szereplőjeként nőtt fel. A családfő pszichiátriai kezelés alatt állt korábban, a gyógymódot a rendszeresen szedett tabletták mellett az italban vélte megtalálni, és amikor részegen hazament, a családján vezette le indulatát. Ilyenkor megverte feleségét, de kijutott az erőszakból a három gyereknek is. Az anya próbált szabadulni keserves helyzetéből, egy ízben összepakolta gyerekeit is, és elköltözött hazulról, ám a különéléssel járó anyagi terhet egyedül nem bírta, így visszatértek a családi tűzfészekbe. Február 17-én aztán a dráma tragédiába fordult: V. János sokadszor támadt részegen a feleségére, akinek a legnagyobb fiú a védelmére kelt. Hátulról próbálta lefogni a dühöngő apát, aki a fiával fordult szembe, hóna alá fogta a nyakát, és olyan erővel szorította, hogy félő volt, megfojtja. A fiú, amint azt az egyik napilapnak ügyvédjén keresztül nyilatkozta, szorult helyzetében szabad kezével segédeszköz után tapogatózott, így akadt a kezébe a konyhaasztalon lévő kés, mellyel kétszer mellkason szúrta az apját. A birkózás egy ideig még a földön is folytatódott, aztán vége lett…

A fiatalember szabadlábon védekezhet, számára már a családi viszály közepette eltöltött évek is büntetésnek számítanak. Olcsó demagógia lenne most a felelősséget, úgymond, a társadalomra hárítani. De azért tényleg: adva van egy pszichiátriai alany, akinek valaki csak felírta a gyógyszerét, nem kellett volna megkérdezni csak egyszer is az évek során a környezetéből valakit, hogy aztán jól van a betegünk? A településen nyilván híre ment a zajos családi életnek, de senki nem tette szóvá az önkormányzatnál, a rendőrségen, hogy súlyos pofonok csattannak, és női sikoltozás hallatszik rendszeresen az egyébként takaros házból?

Családvédelmi programok keretében látványos demonstrációk során szólítanak fel: „Tégy a családon belüli erőszak ellen!” Mindez pusztába kiáltott szó lenne? Azt hihetjük, népes közösségben élünk – ám amikor nagy baj van, kiderül, mennyire egyedül vagyunk. Ennek fogja viselni egy életen át a terhét egy ifjú ember, akinek alig van nagyobb bűne, mint az, hogy rossz helyen pottyantotta le a gólya.