Komolyzenészek, ha összeállnak

S ezzel a képpel a földi halandó is találkozhat, csak el kell látogatnia a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválra – amire az idén nyáron immár másodszor nyílik lehetősége.

Bolyki György, a fesztivál igazgatója a második Kaposfestről meséli: miben lesz más, s miben maradnak a már tavaly bevált módszereknél. Céljuk – Kokas Katalinnal, a rendezvény művészeti vezetőjével – most is „csupán” annyi, hogy a tervezett koncertek – mind a tizennyolc – élmény legyen, a változatosság tényleg gyönyörködtessen. Ne legyen ideje unatkozni senkinek, még akkor sem, ha esetleg egy párnán kell végigülnie a komolyzenei koncertet. Mert ilyen is lesz, így az egyetemisták, főiskolások a programsor kezdetén beszerezhetnek egy fesztiválpárnát – persze, csak ha elég gyorsak és szemfülesek, s még jut nekik a limitált példányszámú ülőalkalmatosságból. Aztán hurcibálhatják magukkal az összes előadásra.

De térjünk vissza a művészi előadásokra. Az idén sem csak a zene gyönyörködtet majd. A zeneművek karakterének megerősítésére érkeznek művészek más területekről is: színészek, táncosok teszik majd színesebbé az amúgy sem hétköznapi előadásokat. Világhírű, méltán elismert művészek lépnek fel, mint Kokas Katalin és férje, Kelemen Barnabás, Kokas Dóra, Perényi Miklós, Lakatos György, Frankl Péter, Jonathan Cohen, vagy a tavaly már nagy sikerrel szerepelt Alina Ibragimova, Maxim Rysanov, Vigh Andrea, Alina Pogostkina – hogy csak párat említsünk a nagyszerű zenészek közül.

De nem csak ülni lehet majd, hiszen két alkalommal táncházzal várják az esti előadások után még mulatni vágyó közönséget – a jó hangulatról a Söndörgő és a Jánosi Együttes gondoskodik.

Mindezt hol? Helyszínül a Szivárvány Zeneház is szolgál a református és katolikus templomok mellett, de a főtér is hangulatos koncertteremmé változik e pár napra. Nem tudom elképzelni, hogy a világ leghíresebb koncerttermeiben is megszülethetne az a bensőséges, családias, utánozhatatlan hangulat, amit ezekben a napokban e Somogy megyei „ékszerdobozban” átélhetünk.

Mert Kaposváron tavaly így volt. Mikor az ember késő éjjel azon gondolkozik, hogy kiszól az ablakon, mint egy házsártos vénasszony: fiatalok, mégis mi ez a dzsembori, eszébe jut, hogy ja, mégis kik „hangoskodnak” odakinn. Úgyhogy inkább visszafekszik az ágyába és próbálja a zenebona exkluzív oldalát átélni – hogy őt most épp világhírű zenészek ringatják álomba. Hogy aztán pár óra múlva keltsék is, hiszen gyakorolni kell, mindjárt koncert, s olyan jól kell szólnia, mintha a leghíresebb koncerttermeiben lennénk. És láss csodát, még jobban is sikerül! És pont a bevezetőben említett báj miatt, hiszen itt most nem világhírű művészek lépnek fel, komoly közönség előtt, komoly arcot vágva – itt és most barátok jönnek össze, hogy együtt élvezzék a zene minden örömét. Mert a művészek, akiket eddig általában szólóban hallhattunk, most összeállnak, hogy kamarazenéjükkel szórakoztassanak minket.