Az erőszak földjén

Azt is bejelentették, hogy a légitámadásban meghalt Kadhafi három unokája, de ezt nem közölték, ők pontosan kinek vagy kiknek voltak a gyermekei. A légitámadás idején Kadhafi és felesége is az épületben tartózkodott, de nem esett bajuk.

A líbiai ellenzék furcsának találja, hogy Kadhafi fiát szinte senki sem ismeri Líbiában, neve fel sem bukkant eddig a líbiai közéletben. A lázadók szerint lehetséges, hogy Kadhafi csalt, és csak a nemzetközi és a líbiai közvélemény rokonszenvét akarja maga mellé állítani. A lázadók bizonyítékokat követelnek a Kadhafi fiú haláláról: amíg ilyen nincs, addig nem hisznek Kadhafinak. Ők azt gyanítják, hogy mindez csak ürügy a harcok folytatására. A temetésre azonban sor került, bár fényképek nincsenek a halottról. Szakértők azt is furcsának találták, hogy Kadhafi – aki nem volt jelen a temetésen – túlélte a bombázást. A NATO haragosan cáfolta, hogy repülőgépei a líbiai vezetőre vadásztak volna, hiszen az ellentétes a nemzetközi joggal. Ezt a gyanút azonban Moszkvában is megfogalmazták, a Nyugatnak szóló burkolt figyelmeztetéssel körítve.

Szíriában is robbanásveszélyes a helyzet. A biztonsági erők házról házra járnak a lázongás déli központjában, Deraa városban: eddig félezer 15–50 éves férfit tartóztattak le. A városokban naponta törnek ki kisebb-nagyobb tüntetések. Jemen is a szakadék szélén táncol. Ali Abdullah Szaleh elnök minden trükköt bevet azért, hogy megőrizze hatalmát.

Izraelben az dúlta fel a kedélyeket, hogy Egyiptomban meglebegtették: Kairó talán felmondja a békeszerződést.

Az „arab tavasz” okozta világméretű mozgolódás immár elérte a parányi Maldív-szigeteket is az Indiai-óceánon: a mintegy 300 ezer főnyi lakosság is leváltaná a kormányt és reformokat vezetne be.