Az utolsó mentsvár ostromlói
Ha bajba kerül, a családi otthon oltalmába menekül. Hozzátartozóival bástyázza körbe magát, és azt hiszi, biztonságban van. Ám ha ez az erődítmény is megroppan, oda az utolsó mentsvár, az áldozatot ott éri támadás, ahol arra nem számít, így lesz kiszolgáltatott és védtelen. A Hír Televízió bűnügyi műsorában életfogytiglanra ítélt gyilkossal készült interjú.
A középkorú férfi agyonverte 16 éves élettársát, miközben a kiságyban közös gyermekük visított kétségbeesetten. Az ifjú anyára az a gyanú vetült, hogy kábítószeren él, melyet egy férfitól kap, szerelmi szolgáltatás fejében. Ez a rögeszme fészkelte be magát a tettes agyába, amely végül a gyilkossághoz vezetett. A szerencsétlen nőt az élettársa ütötte, rugdalta, taposta, tűzifával csépelte, eszeveszett dühvel, végül az áldozatnak esélye sem volt az életre.
Az Ózd környéki, bányásztelepülésről ¬érkezett fogva tartott sokallotta azt a harminc évet, amit az életfogytiglan jelent. Szerinte túl lesz a nyugdíjkorhatáron, mire szabadul, pedig nem is volt annyira brutális, amit tett. Igaz, a szakértő több mint félszáz sérülést regisztrált az elhunyt testén – sorozat bordatörést, belső szervek roncsolását – de hát mégsem darabolta fel, nem ásta el, mint némelyek. Azok akkor mit érdemelnek? Lám, a legkegyetlenebb ölést is lehet relativizálni. És ez az, amibe az ember beleborzong…
De legalább ilyen dermesztő, amikor ésszerű magyarázat sincs arra, miért végez egy fiú az apjával. Gyulán H. József, sikeres vállalkozó eltűnését jelentette be a felesége a rendőrségen, ám az meg sem fordult a fejében, hogy soha többé nem látja élve az urát. Márpedig így történt: az 59 esztendős építész tetemét a horgászok fogták ki Gyulavárinál a Fekete-Körösből, és az is hamar kiderült, hogy gyilkosság áldozata lett.
A tettes pedig nem volt más, mint az áldozat 31 éves fia, H. Zoltán, akit mindenki jóravaló, csendes fiatalembernek ismert. Itt már mentségként nem lehet hivatkozni szociális indíttatásra, anyagi nehézségekre, hiszen a család szolid jómódban élt. Aki Gyulán jár és rápillant a felújított vár homlokzatára, H. József keze munkáját is láthatja benne. Az egyik újság egy bejegyzést talált egy internetes közösségi portálon, mint az apagyilkoshoz közelálló idézetet, ami így szól: „A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él.” Ha jól fordítom a sejtelmes kommunikációt, akár az indítékot is kihallani belőle. Indíték lehet, de mentség nem!
