Kik döntenek Obama sorsáról?

Az elbizonytalanodás és átalakulás következtében a politikai spektrum közepe egyre tarkább képet mutat. A korábban el nem kötelezett szavazók nagy része ma már határozott véleménnyel rendelkezik a kormányzati szerepvállalás kívánatos területeit és mértékét, a bevándorlást, a környezetvédelmet vagy a szociális ügyeket tekintve – derült ki az ELTE hírleveléből –, azonban ezek nem kategorizálhatók be a hagyományos liberális vagy konzervatív nézetrendszerekbe.

A politikai hovatartozást illetően 9 jól elkülöníthető csoport fedezhető fel. A keményvonalas konzervatívok – a regisztrált szavazók 11 százaléka – a gazdaság, a családok, a külpolitika, a segélyek terén egyöntetűen jobboldali nézeteket vallanak, s szimpatizálnak a keresztény szellemiségű, adóztatás-ellenes és minimális hatáskörű kormányzatot követelő Tea Party mozgalommal.

Kevésbé szélsőségesen erősítik a jobb oldalt a „Main street republikánusok” (a Main street hagyományosan a kisvállalkozókat, a reálgazdaságot jelöli, szemben a Wall street pénzügyi elitjével), akik a választók 14 százalékát teszik ki.

A demokrata térfélen a meggyőződéses liberálisok (16 százalék) szinte tökéletesen a keményvonalas konzervatívok ellenpontjaként írhatók le. Az etnikai csoportokat leginkább az „Új koalíciós demokraták” és a „kényszer-demokraták” foglalják magunkba.

Az igazán lényeges csoportok azonban a politikai spektrum közepén találhatóak. A libertariánusok (10 százalék) és a „posztmodernek” (14 százalék) magasan iskolázott, jómódú, zömében fehér választók, akikre jellemző  bizonyos társadalmi kérdések mind inkább világi megközelítése (a melegek jogai és az abortuszt. A libertariánusok azonban jóval kritikusabbak a kormányzattal szemben, míg a posztmodernek inkább közelebb állnak a Demokrata Párt politikájához.

Két további rendhagyó csoport is megjelent a palettán. A kiábrándultakat a rossz anyagi helyzet jellemzi, s habár inkább a republikánusok felé hajlanak, különböznek azok törzsszavazóitól, mivel több és aktívabb segítséget várnak a kormányzattól. Mellettük megjelenik egy szinte láthatatlan csoport, a visszahúzódóké: ők olyan fiatalok, akik egyelőre nem foglalnak állást, s emiatt nagyrészt láthatatlanok a felmérés számára (a teljes népesség 10 százaléka).