Otthon a zenében

Az alig húsz éves csellóművésszel, Kokas Dórával majd’ három hétig szerveztük az interjút, mire végül sikerült neki e-mail-ben feltennem a kérdéseimet. Kokas Dóra a zeneművészek folyton úton lévő életét éli, fiatal kora ellenére már bejárta a világot, a legnagyobb, legnevesebb hangversenytermekben adott koncertet, egészen kicsi kora óta a legjobb csellóművészektől tanul kitartó szorgalommal.

Fellépésről fellépésre jár, közben a bécsi Zeneművészeti Egyetem hallgatója, újabban pedig nővérével, Kokas Katalinnal és sógorával, Kelemen Barnabással, továbbá Homoki Gáborral mint a Kelemen Kvartettel játszik. A nemrég alakult együttesnek nagy sikere volt Ausztráliában, ahol a Melbourne-i Nemzetközi Vonósnégyes Versenyen megkapták a Közönségdíjat és a „Musica Viva” Különdíjat. Most a Kaposfestre készül, aztán pedig ismét jön a versenyek időszaka.

– Rengeteg versenyen veszel részt, koncerteket adsz: hogy bírod ezt a folyamatos utazgatást? A barátok hogyan férnek bele ebbe az életmódba?
– Az utazgatással nincsen baj,legtöbbször nem egyedül megyek hanem a kvartettel, így sokkal könnyebb és gyorsabb az út. Nagyon sok barátom van, de a legtöbbjük külföldön él, ezért ritka az az alkalom, hogy találkozunk, de például egy olyan fesztivál, mint a Kaposfest, segít a kapcsolatok fenntartásához.

– Melyik ország, melyik fellépés, verseny volt a legemlékezetesebb számodra?
– Mindegyik emlékezetes volt valamiért, ha rossz élményem volt, akkor azért, ha pedig jó, akkor azért….Mindegyik koncertteremre és fellépésemre emlékszem a mai napig egészen kis koromig visszamenőleg .

– Megkaptad az Éva magazin Inspiráló Nők díját. Hogyan fogadtad a hírt, milyen érzés ilyen fiatalon példaképpé válni?
– Először nem tudtam igazából, hogy mit jelent ez a díj, de nagyon örültem neki, megtisztelő érzés, hogy a fiatalok kategóriájában rám gondoltak.

– Hogyan készülsz a Kaposfestre? Lehet egyáltalán előre készülni kamarazenei koncertre, hiszen biztosan nagyon nehéz lehet a sok fellépő zenészt, főleg, hogy sokan közülük külföldiek összehozni a közös próbákra?
– Természetesen lehet , sőt kell, vagy úgy is mondhatjuk, szükséges a próbák előtti egyedüli munka, az ember akkor tanulja meg a darabot, a hangokat, a ritmust, lesz egy elképzelése,képe a műről, s utána a többiekkel együtt egy-két próba alatt megszületik az ELŐADÁS.

– Hogyan emlékszel vissza a tavalyi Kaposfesztre? Melyik volt a legemlékezetesebb fellépésed, kivel volt a legjobb együtt zenélni?
– Az összes koncert emlékezetes, nem tudok egyet sem, ami ne tetszett volna. Mindenkivel feledhetetlen érzés volt játszani s ugyanúgy, mint játszani, hallgatni is fantasztikus volt a koncerteket. Borzasztó sokat tanultam és fejlődtem attól, hogy ilyen kivételes embereket ismerhettem meg és hallhattam játszani.

– Tulajdonképpen a családod szervezi a fesztivált – te kiveszed a részed a szervezésből, vagy mint „meghívott előadó” készülsz a Kaposfesztre?
– Mióta nővérem Kokas Katalin ötlete megszületett, tudtam a fesztiválról és tudok róla. Sokat gondolkoztunk és szerveztünk együtt, hogy mely művek legyenek a programban ebben az évben, kiket hívjunk meg. De persze az ötletek 99%-a Katitól származik. Szóval mint zenész, a Kelemen Kvartett csellistája és mint testvér veszek részt a fesztiválon.

– A könnyűzenei koncerteket is meghallgatod majd a fesztiválon?
– Mindenképp szeretnék elmenni egy-két könnyűzenei koncertre is, remélem, lesz rá időm.

– Melyik előadást várod a legjobban?
– Az összest, nem tudok különbséget tenni, Schubertet ugyanúgy várom, mint Bachot vagy Bartókot is.

– Mik a terveid a közeljövőben?
– A fesztivál utáni kis pihenést nagyon várom, és az utána, Kínában, Pekingben szervezett kvartett-versenyt, amire mint a Kelemen Kvartett csellistája utazom. Szeptemberig bezárólag ez a program.

– Van példaképed?
– Nagyon sok példaképem van, nagyon sok emberre felnézek, nagyon sok embert tisztelek. Mindenkitől lehet tanulni, mindenkinek más és más fajta tudása van. Nem szeretnék kiemelni senkit!