Tényleg sok pénzük van!

– Nagyjából egy évvel ezelőtt beszélgettünk. Akkor azt mondta, hogy a takarékok a korábbi hátrányból előnyt kovácsoltak a válság után. Lassan fejlődtek, de biztosan. Ma is ez a véleménye?
– Az elmúlt egy év is igazolta akkori véleményemet. Ma sincs gond a likviditásunkkal: működik az ügyféllojalitás, aki eddig nálunk tartotta a pénzét, továbbra is idehozza. Annak ellenére, hogy a mi betétkamataink nem szálltak el, mint egyes bankokéi, a falusi emberek viszont inkább maradtak nálunk. 1800 fiókunk csaknem fele a kistelepüléseken szinte monopolhelyzetben van. A tavalyi és a mostani véleményem abban különbözik, akkoriban nem hittem volna, hogy a svájci frank ennyire megerősödik. Beszélgetésünk idején érte el történelmi csúcsát, a 238-239 forintot. (Azóta megjárta már a 246 forintot is – a szerk.) Ez az adósoknak és a hitelező bankok számára is nagy bajt hoz. Mi annak idején nem tudtunk igazán beszállni a devizahitelezésbe, de a válság óta ez éppen előnyt jelent a takarékoknak.

– A minap a gazdasági tárca egyik vezetője azt mondta, hogy a takarékoknak nagyobb szerepet kell kapniuk az államilag támogatott hitelprojektekben. Mit jelenthet ez a gyakorlatban?
– Igen, ez néhány hete az Európai Szövetkezeti Bankok Egyesületének (ESZBE) budapesti ülésén hangzott el. Hogy mit jelent? Elsőként a rövidesen induló Agrár Széchenyi Kártya forgalmazásakor derülhet ki. Már csak azért is, mert a takarékok vezetik a Széchenyi Kártya forgalmazását. Most a mezőgazdasági gazdálkodók számára dolgoz ki a kormány, illetve az iparkamara és a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) egy speciális kártyát. Ennek forgalmazását is vállaljuk.

– Nem okoz ez az önök által bevezetett Gazda Kártyának versenyhelyzetet?
– Nem hiszem, hogy túl nagy lesz a konkurencia. A gazdálkodók hozzánk fordulnak az Agrár Széchenyi Kártyáért, mert mi vagyunk a legközelebb. Ha pedig netán nem felelnek meg az előírásoknak, akkor még ott van a mi Gazda Kártyánk, mellyel már lehet, hogy fel tudnak venni hitelt. Két éve 5, tavaly már 12 milliárd forintot adtunk ki a mi kártyánkkal, s az idén is szépen fogy a termék.

– És nem veszélyes ez? A pénzvilág úgy ítéli meg a vidéki, illetve agrárvállalkozásokat, hogy rizikós válság idején hitelezni ezt a réteget.
– Ezek a hangok hamisak! Továbbra sem tapasztaljuk ezt. Mi többségében személyesen ismerjük az ügyfeleket, tudjuk miként élnek, mivel foglalkoznak, hogyan működtetik gazdaságukat. Nézze! Van pénzünk, mondhatnám, hogy a takarékoknak irigylésre méltóan sok pénzük van. Meg tudtuk és meg tudjuk szűrni a veszélyes hitelügyleteket. Országos szinten nagyjából azonos a betét- és a hitelállományunk, s utóbbit nyugodtan akár a 75 százalékig is növelhetnénk, akkor sem lenne baj. Ráadásul döntően forintalapon nyugszik mindez, tehát a mi adósainkat nem fenyegeti az árfolyam-kockázat. A takarékok biztos háttérrel szállhatnak be a vidék és a város hitelezésébe egyaránt.

– Mit érez ebből a vidéki vállalkozó?
– Azt, hogy mi a legtöbb esetben találunk számára finanszírozási megoldást. Nem véletlen, hogy mostanság 25 százalékkal nőtt a kis- és középvállalkozások, azaz a kkv-k hitelezése a takarékoknál. Sok érdeklődővel nem állnak szóba a nagy kereskedelmi bankok, nem látnak bennük üzletet, nálunk viszont szerencsével járhatnak. Az utóbbi két évben érezhetően növekszik ez a szektor, mostanság pedig az önkormányzatokat szeretnénk megszerezni ügyfélnek.

– Azokat az önkormányzatokat, amelyek az utóbbi években életveszélyes mennyiségben bocsátottak ki kötvényeket, ráadásul érinti őket a svájci frank erősödéséből adódó probléma?
– Ahogy eddig, úgy most is csak óvatosan haladunk előre, nem kapkodunk, de cél, hogy a mostani 5 százalékos piaci részesedésünket évek alatt 10-15 százalékig tornázzuk fel. Ez egyébként nem lehetetlen feladat: a második világháború előtt 43 százalékot tudtak megszerezni a takarékok. Visszatérve az önkormányzatokhoz, illetve a svájci frankhoz: ki kell várnunk, hogy mi lesz a mostani frankőrület vége, s utána forintalapon kell megkezdeni a konszolidációt. Addig a kkv-s szektorban tovább kell erősítenünk, ahogy a takarékok közötti együttműködést is szorgalmazzuk.

– Az év elején volt nagyobb hír, hogy az egyik takarék becsődölt. Hogy történhetett, ha azt mondja, a takarékok erősek?
– Ott más volt a helyzet, s a Jógazda takarék összeomlása számos tanulsággal szolgál. Az érintett 6,5 ezer betétes 9,8 milliárdját egymilliárd forintból meg tudtuk volna menteni, ha a Jógazda tagja lett volna például az OTSZ-nek vagy a másik két – igaz, csak néhány tíz takarékot összefogó – integrációnak. Azoknál a takarékoknál, amelyek az OTSZ, így az Országos Intézményvédelmi Alap (OTIVA) tagjai, gyakorlatilag értelmezhetetlen a felszámolás fogalma, hiszen az alap azonnal beavatkozik, amikor bármilyen kismértékű tőkeprobléma először felmerül. A Jógazda nem volt tagunk, de a jövőben ezt nem szeretnénk megélni még egyszer, mert az összes takarékra negatív fényt vet. Ezért az OTSZ már régen kidolgozott és most ismét elő is terjesztett a kormány felé egy javaslatot, hogy legyen kötelező az integrációs tagság. A pénzügyi felügyeletet már megjárta a tervezet, most a kormánynál vizsgálják, s ősszel a parlament elé kerülhet. Lehet, hogy egy-egy takarék kis tőkével rendelkezik, így sérülékeny, de már nem az, ha az OTSZ-re vagy az OTIVA-ra gondolunk: az összefogás már biztonságot ad minden tagnak.

– Ugyanezt szolgálja a takarékszövetkezetek sorozatos egyesülése is?
– Részben. A monori és a hajdúsági takarékoknál tipikus példát találunk a kölcsönös előnyökre. Mindkét esetben egészséges mértékben növekedett az össztőke, ráadásul mindig akad olyan takarék, amelyet aktív pénzügyi tevékenysége miatt viszonylagos tőkeéhség jellemez, melyet a fúzióban részt vevő, kevésbé aktív tag relatív tőketöbblete képes kielégíteni. Ez egy okos és olcsó tőkebevonás. Mindemellett szaporodott az egységes termékkínálattal bíró szövetkezetek száma. Az OTSZ e tendenciát támogatja, s így jött létre korábban a Takarékpont hálózat, melynek már 23 takarékszövetkezet 400 fiókkal tagja. Ezekben egységes a Takarékbank által vezérelt termékfejlesztés – bevezették például már a Paypass, azaz érintésmentes fizetést biztosító kártyát, karórát –, a dizájn, az értékesítés mérése, a termékek kondíciója. Az átlagos magyar pénzügyi kultúra elvárásainak minden takarék megfelel. S ne feledjük, 2012 Nemzetközi Szövetkezeti Év lesz, melyre a kormány is készül a Károlyi Sándor Tervvel, így előtérbe kerülhetünk ismét.