Fényadó macska

Fénykibocsátó macskát először 2007-ben mutattak be a nagyvilágnak koreai tudósok. 2008-ban amerikai kollégáik klónoztak egy fura cicát, mégpedig úgy, hogy egy medúzából származó, fluoreszkáló anyagot termelő gént ültettek be a macskaembrióba. A lényege, hogy a beültetés sikere egyszerűen megállapítható: ha sötétben fénylik a macska, a gén célban van és működik; ellenben ha fekete marad, akkor – ugye – pech.

A napokban a módszer konkrét alkalmazásáról érkeztek hírek. Egy FIV nevű vírus, az HIV vírushoz nagyon hasonló kórokozó AIDS-szerű betegséget okoz a macskákban. Ahogy az ember, úgy a macska immunrendszere sem képes ezeket a vírusokat elpusztítani.

Ellenben a rhesusmajom génjei képesek a vírussal szembeszálló ellenanyagot termeltetni a szervezettel. Ezért a majom bizonyos génjeit ültették egy macskaembrióba a kutatók. A medúzagént pedig társították hozzá, hogy később „rávilágítson” a génműtét sikerére.

Féltenünk a macskát nem kell: a cica csak ultraibolya fényben fluoreszkál zöldes fényt kibocsátva, a hétköznapi éjszakában UV-sugárzás híján nem keltene riadalmat az egértársadalomban, s a nappali fényben is olyan, mint bármely rokona.

Kis szerencsével pedig valaki majd összehozza a Tagon nevű koreai kutyával, aki szintén világít, s hasonló gyógyászati kísérleti szerepet játszik (több mint 250 olyan betegségről tudunk, amelyet az ember és a kutya is elkaphat). Igaz, a két állat között van egy jelentős különbség: Tagon kutyába némi radioaktív anyag is került...