Így legyen milliomos!

– Az összes gyerek automatikusan megy az eladósodás csapdájába – így summázza véleményét Alkér Orsolya gyerekpénzügyi tanácsadó, az első hazai gyerekpénzügyi konferencia szervezője. – Arra neveljük őket, hogy tanuljanak, akkor nem lesz semmi gond. Aztán kikerülnek az életbe, bevételük még nincs, kiadásuk viszont annál több: mobiltelefon, bérlet, diákhitel, bankszámla-vezetési díj. Az igényeik is nagyok: lakás és autó kell. Aztán rájönnek, hogy a fizetésből ezeket soha nem fogják összespórolni. Nincs más út, gondolják, és felveszik a hitelt.

– Miért, van más út?
– Meg kell fordítani a piramist. Ha marad pénzem, befektetek – mondják. Pedig először kellene befektetni, s abból kitermelni a lakást és az autót vagy legalább a törlesztőrészletet. Csakhogy a gyerekek semmilyen pénzügyi nevelést nem kapnak, így nem tudnak jó döntéseket hozni.

– Mit kellene megtanítani nekik?
– Az első lépés, hogy a pénz megtartása rutinszerű cselekvéssé váljon. Ezt már hét-nyolc évesen el lehet kezdeni. A legjobb módszer, ha egy borítékra ráírjuk: hosszú táv. Minden pénzből – legyen zsebpénz, karácsonyra, születés- vagy névnapra kapott ajándék, locsolópénz – valamennyit automatikusan tegyünk bele. Ezután meg lehet alapítani az anyabankot, aminek lényege, hogy az eltett pénz után fizessünk a gyereknek kamatot, lehetőleg magasat. Így megérzi, hogy érdemes takarékoskodni, a pénz tud fialni.

– Az életben a bankbetét nem a legjobb pénzgyarapítási módszer.
– Éppen ezért bizonyos életkor után túl kell lépni a befektetések irányába. Tizenkét éves kortól már jöhet az e célra kifejlesztett társasjáték és a pénzügyi táborok, tanfolyamok, ahol megtanulhatják, hogyan működnek a befektetések: a részvények, a nemesfém- és az üzleti befektetés, az ingatlan- és a devizapiac. Tizennégy-tizenöt évesen fontos kipróbálni a diákmunkát, mindenki az érdeklődésének megfelelőt: tanítson angolt, vigyázzon a szomszéd kisgyerekre vagy vágja le a füvet. Az én lányom például kozmetikai termékeket árusít MLM rendszerben, ő találta a lehetőséget és sok pénzt keres vele.

– Nem félő, hogy elüzletiesednek a gyerekek és elvész az önzetlenség, a segítőkészség?
Erre oda kell figyelni. Viszont megtanulják a pénz értékét, és arra is rájönnek, mivel nem szeretnének foglalkozni. A megkeresett pénzt aztán forgathatják, befektethetik, használhatják a pénzügyi intelligenciájukat. Tizenhat-tizenhét évesen már el lehet végezni a tőzsdei alaptanfolyamot is. Tizennyolc éves korára így a legtöbb gyerek össze tudná rakni az első millióját.

Virágzó üzletpolitika
– Nincs rá pénz – mondtam utolsó érvként, és az árcédulára böktem: négyszázezer forint. Ennyit akart kiadni négyéves kisfiam a sarki gazdabolt előtt álló, tűzpiros fűnyíró traktorért.
– Akkor menjünk, és vegyünk ki az automatából!

Tényleg azonnal el kell indulni gyermekem pénzügyi nevelésének útján – állapítottam meg. Elmagyaráztam hát, hogy az automata azért ad ki bankjegyet, mert megdolgozunk érte, és a tartalma véges. Megértette-e? Minden bizonnyal, hiszen a logikát továbbfűzte: neki az óvoda a munkahelye, de hol a fizetése? Hát, lett. Attól kezdve ugyanis kétszáz forint üti a markát minden óvodában töltött nap után. Jó ez így? – vetődhet fel a kérdés. A virágüzletnek mindenképp, ami az óvoda mellett áll. Nekünk meg lett kismillió fokföldi ibolyánk, rézvirágunk, kaktuszunk, violánk és levendulánk. Egy év telt el a fizetés bevezetése óta.

Emlékszem első vásárlására, mikor elhatározta, hogy a kirakatban lógó szárazvirág-kompozícióval ajándékozza meg óvodai csoportját. Én meg csak néztem kintről, ahogy az üzletben tárgyal, nyitja pénztárcáját és kiszórja a pultra kincseit. A csillogó fémpénzeket, amiket hosszú ideig gyűjtögetett, számolgatott, és amiktől addig semmi áron nem vált meg. Akkor azonban megtört a jég, s indult vele a lavina is: gyermekem a virágüzlet megbecsült látogatója lett. Kis idő múlva aztán a költekezési láz szelídülni kezdett. Végül odáig jutottunk, hogy minden kiszemelt tárgynál megkérdezi: hány napot kell érte óvodába járni?

– Tíz évet – mondtam kis fejszámolás után, mikor újra a fűnyíró traktor előtt álltunk. Ekkor láthatólag elgondolkodott.
– Másképp kell pénzt szereznem. Mennyit fizetsz, ha kitakarítom a szobámat?

Újabb beszélgetés következett kötelességről, segítségről, önzetlenségről. Aztán üzletről is. Megértette-e? Minden bizonnyal, hiszen amint hazaértünk, eltűnt saját vásárlású és gondozású virágoskertjében. Végül egy levendulalevéllel teli zacskóval került elő, és szemérmesen így szólt:
– Ezt eladom. Ha gondolod, megvásárolhatod.