Nem szívesen látott állam

Tette mindezt annak ellenére, hogy az Egyesült Államok már előre jelezte, megvétózza a döntést. Palesztina jelenleg a Palesztin Felszabadítási Szervezeten (PFSZ) keresztül megfigyelőként van jelen az ENSZ-ben, s ily módon számos előnytől esik el: nem fordulhat pl. a hágai Nemzetközi Bírósághoz, de nem követelheti nemzetközi egyezmények betartását sem más államoktól.

„Építsünk együtt olyan jövőt gyerekeinknek, ahol szabadságban, biztonságban és gazdagságban élhetnek – üzente az elnök Izraelnek. – Párbeszédből építsünk hidat az ellenőrző pontok helyett.” Kis hibája az egyébként hatásos beszédnek, hogy miközben Ciszjordániában több tízezer palesztin ünnepelt az utcán, a zsidó állam elpusztítását célul tűző Hamász által ellenőrzött Gázai övezetben ellenségként hallgatták Abbász békére hívó beszédét.

Izrael és az Egyesült Államok ellenzi, hogy az ENSZ teljes jogú tagként ismerje el a palesztin államot, szerintük annak létrehozásáról kétoldalú béketárgyalásokon kell megállapodni, a palesztinoknak az állammá válásuk előtt békét kell kötniük Izraellel. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök – ugyancsak az ENSZ-ben reagálva Abbász beszédére – kijelentette: „a békeszerződésnek ki kell elégítenie Izrael jogos biztonsági igényeit”, de amíg a palesztinok között sincs egyezség, ez hogyan történhet meg? Barack Obama amerikai elnök két nappal előbb mondott beszédet az ENSZ-ben, amelyben megismételte, a konfliktust nem a világszervezetben, hanem az érintett felek megállapodásával lehet megoldani.

Ahhoz, hogy Palesztina teljes jogú tagja legyen az ENSZ-nek, a kérvényt először Ban Ki Mun főtitkár tanulmányozza, majd továbbítja azt a Biztonsági Tanácsnak. A BT támogatása esetén szükséges a 193 tagállam kétharmadának szavazata is. De mivel az állandó tagok közül az USA biztosan, Anglia és Franciaország majdnem biztosan vétót emel, a 193 álamnak fölösleges is szavaznia.

Az izraeli–palesztin konfliktusban közvetítő négyes csoport, az Egyesült Államok, az EU, Oroszország és az ENSZ diplomatái múlt pénteken New Yorkban közölték: azt kérik, hogy az izraeliek és a palesztinok egy hónapon belül üljenek újra tárgyalóasztalhoz, há­rom hónapon belül terjesszék elő a határokkal és a biztonsággal kapcsolatos átfogó javaslataikat, hat hónapon belül jelentős haladást érjenek el, és 2012 végéig kössék meg a béke-megállapodást.

Szakértők úgy látják, ha minden e forgatókönyv szerint zajlana, reális esélye lenne Palesztinának az ENSZ-tagállamok közé kerülnie. De miután erre 64 éve hiába várnak – 1947-ben osztotta fel az ENSZ az akkori Palesztinát egy arab és egy zsidó részre –, miért éppen a 65. év hozná meg a sikert?