Csordultig halállal

Vajon tényleg ilyen borzalmakkal teli, elrettentő és csúf a világ, amilyennek a fényképeken a World Press Photo kiállításán – a fővárosi Néprajzi Múzeumban: nyitva október 30-ig – látszik, vagy „csupán” arról van szó, hogy az olvasók figyelméért vívott harcban a szerzők és a szervezők egyre inkább azt kóstolgatják, hol a tűréshatárunk?

Ország-világSzijjártó Gabriella2011. 10. 19. szerda2011. 10. 19.

Kép:

Csordultig halállal

A 2010 eseményeit bemutató világversenyre 125 országból 5691 fotóriporter pályázott több mint 108 ezer felvétellel. A zsűri végül 23 nemzet 55 fotográfusát, köztük a magyar Lakatos Pétert díjazta. Honfitársunk a Szabadság hídról mélybe vetődő, lángoló öngyilkost örökítette meg – s ezzel a sokkoló tendenciát erősíti.

Akárcsak a nagydíjas kép a levágott orrú, 18 éves afgán lányról, Aisháról, akit azért büntettek meg, mert erőszakos férje elől hazamenekült a családjához.

Nem kevésbé lúdbőröztető egy kilencéves vietnami kisfiúról készült felvétel. A gyermek az Agent Orange lombtalanító vegyszer okozta betegségben szenved – a vietnami háború alatt az amerikai haderők ezzel a mérgező dioxidvegyületet tartalmazó szerrel permetezték az erdőket és a megművelt földeket, így akarták megsemmisíteni a vietkong gerillák rejtekhelyét és élelmét.

Egész fotósorozat szorongatja a néző szívét a Haitit romba döntő földrengésről. És akkor még nem szóltam arról a fényképről, amelyen egy férfi érzéketlen robot módjára „lomtalanít” a Port au Prince-i hullaházból: egy halott kisfiú testét dobja az udvaron heverők közé…

Nyelem a könnyeimet. Ezen már a Malgas szigetén leszálló fokföldi szula lélegzetelállító felvétele sem segít. A tengeri madár a költőhelyére ereszkedik. Ez maga az élet szimbóluma.  De én már csordultig vagyok a halállal.

Ezek is érdekelhetnek