Hallucinál

A szó, amellyel ma foglalkozom, még idegennek számít nyelvünkben, s ezért talán nem is mindenki ismeri eléggé, de szükségünk van rá, s ezért érdemes megismerkednünk vele.

Ország-világGrétsy László2011. 10. 14. péntek2011. 10. 14.
Hallucinál

Egyébként klasszikus eredetű, ugyanis egy ’magán kívül van’ jelentésű görög szóra vezethető vissza, amely a latinba kerülve hallucinari alakot öltött ’ábrándozik’, illetve ’tévelyeg’ jelentésben, majd -l igeképzővel ellátva a XIX. században hozzánk is eljutott. Mondhatnánk helyette azt, hogy képzelődik – gyakran mondjuk is –, de az orvosi nyelvben van egy olyan jelentése is, amelyet a képzelődik nem fejez ki eléggé: ’jelen nem lévő tárgyat, jelenséget észlel éber állapotban’.

Hogy miért írok erről? Nos, azért, mert Birkmayer Szabolcs olvasónknak gondja van ezzel a hallucinál szóval. Pontosabban a végződésével. Szerinte ugyanis aki hallucinál, azt nem saját akaratából, jószántából teszi, mint aki csakugyan csinál valamit (pl. dobál, sétál, ugrál), hanem csupán hallucinációi, különféle érzékcsalódásai vannak, azaz „hallucinálódik”.

Érdekes és logikus okfejtés – ezért válaszolok rá itt, a nyilvánosság előtt –, de nem állja meg a helyét, mert a nyelv logikája nem azonos a filozófiai értelemben vett logikával. Az kétségtelen, hogy az -l, -ál igeképző igen gyakran valamilyen tudatosan végzett cselekvésre utal, de ezen¬kívül sok egyébre is. Aki pl. sántikál, zihál vagy valamit összezagyvál, az ezt korántsem jószántából teszi, akinek pedig a vakbele perforál, azaz átlyukad, annak esetében nem is beszélhetünk cselekvésről, hanem a perforáció elszenvedéséről. Ez az utóbbi példa különben rokona a hallucinál-nak, mert bár ’átfúr, átlyukaszt’ értelme is van, íme, ’átlyukad’ jelentésben is használjuk. Ennek meg is van a magyarázata, ugyanis az -l képző az idegen eredetű szavak végén igen sűrűn szolgál honosító, beillesztő képzőként. Nem szólva arról, hogy nyelvünkben az igék cselekvő és visszaható volta is gyakran keveredik. Gondoljanak pl. olvasóink Ady Endre Májusi zápor után című versének két kezdő sorára: „Nagymessziről ködölt a Bükk, / Gőzölt a sík, áradt az Ér”. A ködöl jelentése itt – értelmező szótárunk szerint is – ’ködösnek látszik’, a szótárban szintén szereplő, visszaható képzős ködlik igéé: ’távolból vagy a ködben homályosan dereng’. Ugye, csaknem azonos a két jelentés? Akkor fogadjuk el a hal¬lu¬cinál-t is olyannak, amilyen!

Egyébként a hallucinál legszebb – játékos – magyarázatát nemrég elhunyt írónknak, Timár Györgynek köszönhetjük. „Nevető lexikon”-jában ő így értelmezte szavunkat: „Hallucinál: Ucinál, mintha hallana.” Ugye, remek?
 

Ezek is érdekelhetnek