Iskolából rács mögé?

Ennek a paragrafuskezdeménynek a kitalálói érvelhetnek azzal a megrendítő bűncselekménnyel, melyet Nádudvaron követett el két 13 éves fiú egy 82 esztendős asszony ellen. Szabó Istvánné a város központjában, az Ady úton lakik, takaros, kertes házban. A kertjében lévő gyümölcsfák terméseire szívesen vendégül látta az őt felkereső cigány gyerekeket, akiknek még azt is megengedte, hogy a fákról maguk szedjék le a gyümölcsöt. Semmi rendkívülit nem talált hát abban a hölgy, amikor két 13 éves fiú állított be birsalmáért. Az almaszüret kis időre megszakadt, amikor a két srác rövid időre eltűnt, majd mikor előkerültek, mintha nem is ők lettek volna: husánggal felfegyverkezve estek neki a háziasszonynak, és, mint akik jól szórakoznak, vidáman(!) ütni-verni kezdték vendéglátójukat. Szegény asszony kétségbeesetten kiabált segítségért, szerencséjére meghallották a szomszédok a segélykérést és kihívták a mentőt. Az áldozat szinte minden porcikáját érték ütések, csoda, hogy életben maradt. Egy kihalt tanyaudvaron a magányos asszony aligha érte volna meg a segítség megérkezését…

A rendőröket a mentők riadóztatták, ők pedig az iskolában kezdték keresni a tetteseket. Nem eredménytelenül: a Kövy Sándor általánosba vezettek a nyomok, ahol aztán az elkövetők azonosságára is fény derült. Házkutatást tartottak a tanulóknál és megtalálták Szabó néni mobiltelefonját, lakáskulcsait és asztali óráját. A srácok nem tagadták a bűncselekményt, ám felelősségre vonásuk ezzel véget is ért, mivel fiatal koruk miatt nem büntethetők. Miközben a megvert idős asszony a debreceni kórházban fekszik, vizsgálat indul a két fiú családja ellen. Ha kiderül, hogy a nevelésük nem biztosított megnyugtató módon, szóba jöhet az, hogy kiemelik őket a családból, és intézetbe kerülnek. Ezt a megoldást is csak a kényszer szülné, miként a „börtönérettség” korhatárának leszállítását. Ha fényes délben, egy viszonylag konszolidált város szívében egy magányos ember nem lehet biztonságban, akkor ott az ilyen látszatintézkedések nem segítenek. Hogy mi segít? Nem tudom, de egy biztos, mint a példa mutatja, az adakozó nagylelkűség sem megoldás!