Perre vitt találmány

Reményteli találmányok
A magyar Bill Gatesnek is nevezett Losonczi Áron szerepel a 100 leggazdagabb magyar vállalkozót bemutató kiadványban. Igaz, nem a toplistán, hanem azon fiatalok között, akikre érdemes odafigyelni. A csongrádi okleveles építészmérnök őszintén bevallja: eddig még nem sikerült megtollasodnia a világviszonylatban is jelentős találmányából, melyet a Time magazin 2004-ben az év egyik legjelentősebb felfedezésének kiáltott ki.

Éppen tíz esztendeje fogott hozzá kísérletezni az üvegbetonnal, ennyi idő alatt lett volna ideje milliókat felhalmozni, de mindig akkor jött közbe valami, amikor kezdett jól menni az üzlet. Aztán meg beköszöntött a gazdasági és pénzügyi válság. Elindult a lejtőn az építőipar, a tervezők visszafogták magukat, farigcsálták a költségeket, legkevésbé üvegbetont akartak alkalmazni. Hónapokig nem futott be külföldi megrendelés, a hazai eladás pedig nullára csökkent, bár előtte sem volt jelentős. Tavaly szeptemberben ismét felcsillant a remény, s ha mostanság elkerülik a viharfelhők a fiatalember háza táját, eredményes időszakkal számolhat.

– Nem hoztam létre nagy gyártó céget, mindig annyi munkát vállalok, amennyi a megélhetéshez szükséges – árulja el Áron. – Sok reményteli találmányról tudok, melybe külső partnerek iszonyú összegeket fektettek, majd eladták a céget vagy kidobták belőle a feltalálót. Nálam még soha nem jelentek meg aktatáskás pénzemberek. Persze nem ártana találni egy korrekt befektetőt, mert úgy könnyebb lenne, és komolyabb céggé növekedhetnék. De így is megy. Büszke vagyok rá, hogy a saját utamat járom.

Losonczi Áron a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán diplomázott. Aztán 2001-ben megpályázott egy svéd kutatói ösztöndíjat, amit meg is kapott. Három évet töltött Stockholmban, előbb műszaki, majd művészeti iskolában tanult.

Nincs gép, csak kéz
Folyamatosan fejlesztgette az általa kitalált fényáteresztő betont. Bár az ókoriak ismertek hasonló építőanyagot, a csongrádi művésztelepen maga is látott normál üveget betonnal ötvöző technikát, nem szeretett volna kitaposott ösvényeken haladni, inkább egy teljesen egyedi technikai eljárással készülő újdonsággal akart előrukkolni. Ennek érdekében rengeteget kísérletezett, találmánya sok megmérettetésen ment keresztül. Nemegyszer támadások kereszttüzében kellett harcolnia érte, de ma is azt mondja, hogy megérte.

– Nem üveget, hanem hajszálvékony optikai szálat használok, ez vezeti a fényt a két oldal között – avat be a technológia titkaiba. – Egy négyzetméternyi betonba mintegy húszmillió szál kerül. Ezt nem lehet gépesíteni, teljes egészében kézzel készül. A két alkotóelem az emberi szem számára teljesen homogén megjelenésű anyagot képez, ez különbözteti meg az eddig ismert üvegbeton-megoldásoktól. A Litracon olyan, mint egy megvastagított képernyő, az optikai szálak a képpontok. Amikor fény éri a felületet, ezek jóvoltából különleges látványban van részünk.

Jogos ipari védelem
Valóban fantasztikus találmány, a csongrádi műhelyben nekünk is van módunk megcsodálni. A tulajdonos nem mindenkit enged be ide, rólunk nyilván nem feltételezi, hogy bármilyen kulisszatitkot is kifigyelnénk. Ez amúgy sem lenne könnyű, mivel pihennek a gépek, éppen nincs gyártás. Finoman csepegtetett információiból kihámozzuk, hogy a meghatározott metódus szerint készülő nagy tömböket a végén a megrendelő által megadott méretű szeletekre vágják. Betonkeverőre éppúgy szükség van, mint szikére, csipeszre és körömollóra.

Ugorjunk vissza a skandináv országba, ott hagytuk abba a feltaláló történetét. A tömör és teherbíró fényáteresztő beton prototípusa 2003-ban született meg, ami óriási szenzációt keltett, olyannyira, hogy a svédek állami támogatást adtak a szabadalom elindításához, s egy emberméretű faldarabot mindjárt ki is állítottak a Svéd Építészeti Múzeumban. Erre az egész világ felfigyelt, csak úgy potyogtak a design és innovációs díjak a fiatalember ölébe. Áron egy közgazdász barátja közreműködésével megnyert két üzleti versenyt, ebből indította el a cégét, ahová szép lassan csordogálni kezdtek a megrendelések.

2005-ben egy német multicég, a HeidelbergCement AG is jelentkezett. Kezdetben úgy tűnt, simán mennek a tárgyalások, ám egy idő után gyanússá vált a dolog. Be is csapott a mennykő: a németek nem írták alá a már megfogalmazott szabadalmi licencszerződést, visszaléptek az üzlettől. Aztán másfél év után hatalmas reklámkampány kíséretében egy partnercéggel közösen piacra dobták a saját üvegbetonjukat, ami a megtévesztésig hasonlított a Losonczi Áronéhoz. Emellett ráadásul megtorpedózták a fiatalember elbírálás alatt álló európai szabadalmi bejelentését. Jogbitorlás történt, ezért pert indított a német cég ellen.

– Úgy nézett ki, minden összedől, amit addig felépítettem – emlékszik vissza Áron arra az időszakra. – Hazai gazdasági berkekben is lemondóan nyilatkoztak a per kimenetelét illetően. Hogy mégis sikerült győzni, az valóságos szakmai bravúrnak tekinthető, amit a Danubia Szabadalmi és Jogi Iroda vezetőjének, Lantos Mihálynak köszönhetek. Egyedül ő hitt az igazamban, kihívásnak tartotta az ügyet. Sem a magyar, sem a német iparjogvédelem történetében nem gyakori, hogy egy óriáscéggel szemben pert nyerjen egy magánember.

Azóta lecsillapodtak a kedélyek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Losonczi Áront sokáig bántották a történtek, jócskán visszavetették a lendületét. Teljesen lenullázódott, újra kellett építkeznie.

Méregdrága tudás
Miután nem tudhatta előre, milyen ítélet születik, menet közben megalkotta második találmányát, a pixelbetont (Litracon pXL). Úgy volt vele, ha befuccsol az üvegbeton, akkor legyen mivel folytatnia. Ez is hasonló elven működik, mint „elődje”, de sokkal olcsóbb és ipari méretekben is gyártható. És most már két termék sikeréért dolgozhat. Újabban a Boeing repülőgépgyártó vállalat látja el munkával, de szállít Japánba, Szingapúrba, Angliába is. Egyre több helyről fut be megrendelés, a hazai érdeklődés azonban lehetne élénkebb is.

A hazai és külföldi szabadalmaztatás is sok pénzt emészt fel. Ahhoz, hogy jogvédelem alatt álljon egy találmány, időről időre fizetni kell, ellenkező esetben következmény nélkül bárki „ellophatja” a feltaláló ötletét. Losonczi Áron a két felfedezésére súlyos összegeket költ. Hogy pontosan mennyit, azt inkább titokban tartaná, de az biztos, tízéves viszonylatban néhány családi házat már tudott volna venni belőle.

Áron minden nehézség ellenére elégedett ember. Szinte a világ összes építésze ismeri találmányát, sokan használják is munkáik során. Nemzetközi, hazai elismerésekkel büszkélkedhet, sőt szűkebb pátriájában is megbecsülik. Sokfelé hívják előadásokat tartani, nemrég New Yorkban járt. Üvegbetonja bekerült a legutóbbi országimázsfilmbe.

De ő annak örül a legjobban, ha hétvégeken szülővárosában koncertezhet hobbizenekarával, az Open Puszival. Ott aztán kedvére zúzhat – nem betont, hanem húrokat.