Ragadós szenvedély

A történet hat évvel ezelőtt kezdődött a Pest megyei faluban. Szinte Edit mindig imádott a konyhában tüsténkedni, különösen azt szerette, ha karácsonykor a mézeskalács mámorító illata lengi be a házukat. A kísérletezés sem állt távol tőle, ezért elhatározta, megsüt egy egész mézeskalács házikót. Olyan jól sikerült, hogy a prototípust sorozatgyártás követte, s a rokonság ezt kapta karácsonyi ajándékba.

– A következő évben már azt gondoltam, miért ne jöhetnénk össze páran és süthetnénk mézeskalácsot eladásra. A kisfiam kiscsoportos ovis volt, tudtam, hogy az óvodának jól jönne egy kis pluszbevétel. Rengeteg karácsonyfadíszt sütöttünk, és annyi pénz gyűlt össze, hogy a kiscsoportosoknak meg tudtuk venni a kisasztalokat és a székeket – mondja a fiatal közgazdásznő, miközben lelkesen igazgatja a tepsiben a mézeskalács figurákat. Két évvel ezelőtt felvetették a falubeliek: miért ne láthatnák mások is a mézeskalács „költeményeket”?

– A helyi nyugdíjasok, a „Barangolók” is támogattak bennünket – említi Szinte Edit. – Tavaly csaknem hatvan házat sütöttünk, az idén már százat. Az iskola, az óvoda, az orvosi rendelő, a gyógyszertár, egy hatalmas vár és katedrális is szerepel a kínálatban. Szerencsére ragadós a szenvedélyünk – teszi hozzá a kétgyermekes anyuka.

És nem csak szó szerint, a sok méztől, hanem a gyakorlatban is. Egyre többen csatlakoznak hozzájuk, a háromnapos sütésen több mint hatvan szülő és nagyszülő gyúrt, sütött, díszített, csomagolt. Az óvoda konyhájában készültek a remekművek, még apukák is felsorakoztak a lelkes csapathoz.

– Nem vagyok konyhatündér, de itt szárnyakat kap az ember. Fantasztikus a hangulat. Az illat és a lelkesedés magával ragad mindenkit – mondja az egyik anyuka, akinek ovis kislánya a „segédcukrász”. – Az is fontos, hogy a gyerekeinknek már az lesz a természetes, hogy tesznek valamit a közösségért, amelyben élnek – teszi hozzá, miközben cukros tojásfehérjével ragasztja össze a legújabb ház falát. A „ragasztó” állaga tökéletes. Az egyik apukának köszönhető a nagyszerű elegy, aki még pékként leste el cukrász ismerősétől a nagy titkot: egy tojásfehérje + 25 dekagramm cukor. A háziasszonyoknak a mézeskalácsok díszítése az egyik legnagyobb kihívás.

Van, aki nem munkával, hanem pénzzel segíti a sződligetieket. Egy névtelen támogató például az idén 50 ezer forintot ajánlott föl. A kiállított darabokat meg lehet vásárolni, s az idei bevétel már nem csak az óvodának, de az iskolának is gyűlik, ahol az informatikai hálózat bővítése a cél.

A katolikus plébánián állították ki a mézeskalács-remekeket. A porcukor lepte házak között vonat kanyargott, a mécsesek megvilágították a Mikulás szánját, miközben a lovagok elszántan, csokipajzsokkal felvértezve védték a várat. Sződliget ez, kérem, a javából. Sok fantáziával és cukorral leöntve.