Mi hajtja a kincskeresőt?

Szétdúlt lelőhelyek, áruba bocsátott régészeti leletek, a tulajdonjogért folytatott perek – az utóbbi években egyre többször kerülnek szóba a kincsvadászok, nem kifejezetten hízelgő szövegkörnyezetben. Mégis, kicsodák ők: történelem iránt érdeklődő, jó szándékú hobbisták vagy a régészeti lelőhelyek fosztogatói? Mondhatni, örök vita ez a szakemberek és a lelkes amatőr kincskutatók között. Érdekes világban kalandozunk.

Ország-világ2012. 01. 10. kedd2012. 01. 10.

Kép: abony és szolnok között a földeken fémdetektorral keresik az 1945-ben lezuhant 2.világháborús repülőgépet 2005.08.14. fotó: Hegedűs Márta

Mi hajtja a kincskeresőt?
abony és szolnok között a földeken fémdetektorral keresik az 1945-ben lezuhant 2.világháborús repülőgépet 2005.08.14. fotó: Hegedűs Márta

Egy egyszerű fémkereső szerkezettel (ami könnyen elérhető és megfizethető) bárki kincsvadásznak érezheti magát. Ezeket a gépeket három dologra használják: strandokon, vízpartokon elhagyott ékszereket gyűjtenek, nem régészeti csatahelyszíneken fémtárgyakat szednek össze, valamint a régmúlt emlékeit, szerencsés esetben kincseket kutatnak fel.

Az utóbbi hobbi az illegalitás határán billeg. Ha a fémkereső egy ismert régészeti lelőhelyen kutat, az egyértelműen törvénybe ütközik. De ha máshol talál régészeti korú – vagyis 1711 előtti – leletet, azt nyolc napon belül be kell szolgáltatnia. Ugyanis Magyarországon ezek az államot illetik meg. Ezért is régészeti célú műszeres kutatást csak régész felügyeletével, engedéllyel lehet végezni. Ennek a célja nem az, hogy minél értékesebb kincset találjanak, hanem, hogy információkat gyűjtsenek egy adott korszakról. Márpedig ha egy lelkes amatőr a talált tárgyat eltávolítja a helyéről, valószínűleg az ásással „összebarmolja” a nyomokat is, és akkor a lelőhely által hordozott történelmi információ örökre elveszik…

Szóbeli kiskapu

Hogy megakadályozzák a lelőhelyek kirablását, Magyarországon felemás jogszabályokkal ugyan, de tiltás van hatályban. Csakhogy ennek nem lehet érvényt szerezni, mert a lelőhelyek többsége nem ismert, és az ismerteket sincs, aki őrizze. Ha nagy ritkán megfogják a kincsvadászokat, akkor sem könnyű ellenük fellépni, ugyanis fémkeresőzni ismert lelőhelyen és természetvédelmi területen kívül szabad – azzal sértenek törvényt, ha kifejezetten régészeti korú tárgyakra hajtanak. De még ha megtalálják is náluk a leletet, akkor is mondhatják azt, hogy nyolc napon belül leadták volna a múzeumnak…

Fehéret, feketét, tarkát

– A fémkeresősöket három csoportra lehet osztani – magyarázza Lassányi Gábor, az Aquincum Múzeum régésze. – Az első viszonylag kis létszámú, ők a piacra dolgoznak. Felkészültek, jól ismerik a lelőhelyeket, részben vagy egészben abból élnek, hogy kiássák és eladják a leleteket. Aztán létezik egy jó szándékú, régészet és történelem iránt érdeklődő szűk csoport, amely a szabályokat betartva, a régészekkel együttműködve él a hobbijának. A két véglet között pedig van egy jókora szürke zóna. Ma Magyarországon 1500-2000 fő foglalkozik fémkereséssel, nagyobbik részük magát hobbistának tartja, és régészeti korú leleteket gyűjt saját gyűjteménye számára.
Vagyis törvénytelenül.

A már szétszántott lelőhelyeken napokig kutakodó, gyakran csak fémszemetet találó kincsvadász megmenti a leleteket – körülbelül így summázható sok fémkeresős érvelése, amelyet internetes fórumokon olvashatunk. Teszik mindezt ingyen és bérmentve, a régészek helyett – vélik –, miközben állandó vegzálásnak vannak kitéve.

A becsületesség ára

Meleg József negyvenes éveiben járó közgazdász. Fémkeresőzni Angliában kezdett, ahol ez bizonyos szabályok betartása mellett legális. Amikor hazaérkezett, felvette a kapcsolatot a magyar régészekkel, így önkéntesként velük tarthatott ásatásokra, de önállóan is kutatott – a nyilvántartott lelőhelyeket messze kerülve. A régészeti korú leleteket akkurátusan dokumentálta és leadta a múzeumoknak. Volt kiemelt felfedezése is: egy római kori szatírszobrot talált egy szántóföldön, amelyet már megsértett az eke.

– A leleteknek döntően a múzeumban a helyük, nem magánkézben – tartja Meleg József. – De azt túlzásnak tartom, hogy bűncselekmény legyen a szántóföldekről összeszedni a leleteket. Ezt szabályok közé szorítva legalizálni kéne.

A legalizálás híveinek a hivatkozási pontja a legtöbb esetben Anglia, ahol a nagy értékű kincseket piaci áron veszi meg az állam. Ha idehaza lenne legalább komolyan vehető megtalálói díj, az motiválhatná a fémkeresőket a leletek leadására.

– Nem tudok arról, hogy nálunk fémkeresősnek fizettek volna díjat – fűzi hozzá Meleg József. – Én ezt a szobrot találtam, egy barátom meg egy bronzkori kincset Dabas környékén. A leletet dokumentáltuk, egyből bejelentettük, bekerültek a múzeumokba, az illetékes régész meg is próbálta elintézni, hogy a jutalmat kifizessék. Arra hivatkozva visszautasították, hogy mi valójában illegális dolgot csináltunk, mert kiástunk egy régészeti leletet…

Ezek is érdekelhetnek