Tilos a káromkodás!

Persze senkit nem akar börtönbe juttatni, annyira azért nem szigorú az elképzelés – pár forintot azonban fizetnie kell a renitensnek. Néhány hónappal ezelőtt gondosan elhelyezett íróasztalán egy malacperselyt, és szabályzatot is alkotott hozzá. E szerint a „hülye”, a „marha”, valamint a népi szólásokban előforduló szavak, mint például a „túrós”, a „fene”, a „teremburáját” használata megengedett. Minden egyéb trágárságért öt, illetve tíz forintot kell leperkálnia a delikvensnek. Hogy melyik mennyit ér, azt a „demokratúra” elve alapján az igazgatónő dönti el.

Fehérné Szekeres Zsuzsanna évtizedekkel ezelőtt, még középiskolás tanárként tapasztalta meg, hogy növendékei bizonyos kifejezéseket szinte kötőszóként használnak. Ha rájuk szólt, az ifjoncok nem is értették, mi a probléma. Nos, azóta csak tovább romlott a helyzet, ma már tízéves lánykák száját hagyják el pironkodás nélkül olyan szavak, melyekről azt sem tudják, mit is jelentenek pontosan. De nem feltétlenül csak a fiatalságot kell okolni: olykor a felnőttek sem fejezik ki magukat választékosabban, és sajnos az értelmiségiek, köztük éppenséggel a tanárok sem kivételek. Mindezek fényében akár a szép magyar beszédért folytatott küzdelem csírájának is nevezhetnénk az újszászi kezdeményezést.

Egyelőre azonban csak a kultúrház területén kell perselypénzt fizetni. Az első tízest maga az igazgatónő dobta be a porcelánmalacba, mert nem bánt elég óvatosan a jelzőkkel, amikor felkapta a vizet egy problémás ügyön. Akadt az intézményben olyasvalaki, aki telefonálásai során csak úgy ontotta magából a trágár szavakat, ő sem úszta meg büntetés nélkül. Valami hatása mégiscsak lett az elszámoltatásnak, mert azóta előszeretettel használja a „kutyafáját” vagy a „teringettét” fordulatot. Fehérné egyszer egy német hölgyet is elcsípett, aki háromszáz forintból nem kért vissza, azt mondta, majd később „lekáromkodja” a teljes összeget – de ilyen lehetőség nincs a szabályzatban. Ellenben a nemfizetők neve felkerül az adósok listájára. Eddig ketten vannak rajta, egyikük az igazgatónő bátyja. Nemrég egy ismert toxikológus tartott előadást az intézményben: neki is bánta a pénztárcája, mivel igencsak megcifrázta a mondandóját.

Újszászon nem mindenkinek tetszik a vicces eljárás. Többen úgy gondolják, nem erről kellene elhíresülniük, ezt a helyi újságban is megírta valaki. De mutassanak egy olyan települést, ahol nem káromkodnak az emberek! Fehérné Szekeres Zsuzsanna legfőbb érve, hogy ennél a vállalkozásnál a bevétel másodlagos, nem az a pár száz forint hiányzik a büdzséből. De ha a kultúrházon kívül is eszébe jut valakinek, hogy nem feltételül dicséretes dolog káromkodni, önmagában már az sem lebecsülendő eredmény.

Az igazgatónő nyugdíjba készül. Sejtése sincs arról, hogy utána is folytatódik-e majd a büntetősdi. Mindenesetre vett egy új malacperselyt az utódjának.