Kolbászból van-e a kerítés külföldön?

A Gallup kutatói 119 országban mintegy 141 ezer embert kérdeztek meg, mennének-e szívesen külföldre dolgozni vagy élni. Mint kiderült külföldi világszerte a 15 évesnél idősebb lakosság 26 százaléka, vagyis mintegy 1,1 milliárd ember vállalna szívesen határozott időre szóló munkát külföldön. Ez közel duplája azoknak, akik válaszaik szerint tartósan is hajlandóak lennének másik országba költözni.

Nem meglepő, hogy a legtöbben a Szahara alatti afrikai országokból vándorolnának ki más kontinensre: a régióban a megkérdezettek 49 százaléka költözne határozott időre, 33 százaléka pedig tartósan a munkavállalás érdekében. Ezzel szemben Európában alig minden harmadik ember menne határozott időre és minden ötödik tartósan más országba. Százalékos arányát tekintve az ázsiaiak a legkevésbé mozgékonyak, körükben mindössze 19 százalékos az ideiglenes, és 9 százalékos a tartósan külföldön dolgozni vágyók aránya. Ez a szám azonban csalóka, ugyanis a régióra jellemző magas népességszám miatt a 19 százalékos arány 505 millió költözni vágyónak felel meg, vagyis a potenciális ideiglenes külföldi munkavállalók felét teszi ki.

A mozgékony réteg demográfiailag hasonló: jellemzően a fiatalabbak, és a magasabban képzettek azok, akik nagyobb valószínűséggel lennének hajlandóak a váltásra.

A Gallup szakértői úgy vélik, az ideiglenes külföldi munkavállalás mind a fogadó, mind a küldő ország számára előnyös. A munkavállalók feltöltik azokat az álláshelyeket, amelyekre a fogadó országokban kevés a jelentkező, ugyanakkor, bár az elvándorlás a kibocsátó ország gyenge munkaerőpiaci állapotának jele lehet, a külföldi munkavállalók által hazaküldött juttatásokból ezek is profitálnak. Ráadásul, ha az ideiglenes munkavállaló hazatér, tapasztaltabb és képzettebb munkavállalóként lép be ismét a hazai munkaerőpiacra. – olvasható az ELTE hírlevelében.