Dzsem borból?!

A família felmenői már régóta foglalkoznak szőlőtermesztéssel és borkészítéssel, ám a saját palackozó megépítése mindmáig álom maradt. Amikor Metzing Judit (az anya) átvette Metzing Józsefnétől (a nagymamától) a pincészetet, látnia kellett, milyen nagy a verseny a borpiacon. Ahhoz, hogy boraikat eladhassák, ki kellett találni valamit. Ezt a „valamit” már az unokával (Zékány Lídiával) közösen „főzték ki”. A bordzsem alapja a forralt bor, ehhez adják a szegfűszeget és a fahéjat, valamint más (titkos) fűszereket, majd az egészet zselésítő anyaggal kocsonyásítják. A bordzsem így lekvár állapotot vesz föl és jól kenhetővé válik.

Nem mindennapi zamatát főként az alapanyagnak köszönheti, hiszen a vörösborlekvár a védett eredetű villányi portugeiserből, a fehér pedig az olaszrizlingből készül. Fölbontva (hűtve) hónapokig is eláll, megőrzi a minőségét, ám aki megízleli, aligha tartogatja sokáig. Sültekhez, sajtokhoz, salátákhoz éppúgy illik, mint a desszertekhez, a fagylalthoz. A vörösbordzsemet elsősorban a vörös húsokhoz, a fehéret szárnyasokhoz és halhoz ajánlják.