Fico újratöltve

„Most nincs értelme annak, hogy küzdelmekbe öljük az energiánkat. Professzionális teljesítményt szeretnék nyújtani, és csak arra fordítani erőinket, ami igazán fontos” – nyilatkozta múlt heti kormányfői kinevezését követően régi-új kormánya élén Robert Fico.

Bár továbbra is sokan tartanak az új szlovák kormány abszolút fölényétől, elemzők egy „baloldali orbánizálódás” esélyeit latolgatják. Némi derűlátásra adhat okot az ellenzéknek, hogy Fico főként pragmatikus beállítottságú politikusként ismert, a „történelmi küldetéssel” bíró magyar miniszterelnökkel szemben.

Az új kormánynak – a régihez hasonlóan – 15 tagja van, köztük hét újonc. Fico saját pártjából, a választásokat jelentős fölénnyel megnyerő Smer–SD-ből kilenc posztra állított pártjelöltet, három minisztériumot viszont nem párttag vezet majd. A kabinetben a nemek aránya részrehajló, mindössze egy nőnek jutott hely a legfelső vezetésben. Nem szűnik meg minisztérium, viszont a kisebbségi miniszterelnök-helyettes hivatalára nem tart igényt a kormányfő. Ami rossz hír a szlovákiai magyarságnak: első alkalom, hogy egyetlen képviselőjük sem tölt be kormánytisztséget.

Robert Fico miniszterelnök szerint a szlovák–magyar kapcsolatokat az új kormány hivatalba lépése után nem lehet nulláról kezdeni, ahogy azt a magyar fél hangoztatja. Érdemes megemlíteni a szintén régi-új szlovák külügyminiszter nevét: Miroslav Lajcák optimistán néz a közös magyar–szlovák jövőbe. Meggyőződése, hogy Szlovákia és Magyarország között a jószomszédi kapcsolatok időszaka következik, a felvetődő kérdéseket a két fél – elemzések és az „európai standardok reális állapota” alapján – tárgyalóasztal mellett fogja megoldani. Talán némi politikai alapja is akad e derűlátásnak, a kisebbségi kérdés a most kezdődő ciklusban akár veszíthet is jelentőségéből, hiszen az ultranacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) és magyar ellenpárja, a Budapest által támogatott Magyar Koalíció Pártja (MKP) sem rendelkezik képviselettel a parlamentben.