Filmre viszik Berlusconi életét?

Maga a főhős egyelőre hallgat, bár közismert az egykori négyszeres olasz miniszterelnök régi vágya: filmvásznon látni önmagát. A jól értesült olasz sajtó szerint már őszre elkészül a portréfilm, mely a vállalkozóból lett politikus karrierjét követi nyomon pártjának, a Forza Italiának 1994-es megalakulásától kezdve a tavaly novemberi lemondásáig.

Ami a forgatási babérokat illeti, igazán nem lehet oka panaszra a „nyugdíjas” miniszterelnöknek, hiszen már több film is készült róla. A 2003-as Berlusconi polgár, a Nanni Moretti nevével fémjelzett A kajmán (2006), a Sabina Guzzanti rendezte Draquila és a bukása évében, 2011-ben készült Silvio örök című alkotások mind-mind a „Lovag” dicsőségét hivatottak hirdetni.

Nos, ami a filmkészítés körüli feladatok megosztását illeti, az egykori kormányfő nehezen adja ki kezéből a teendőket. Nemcsak a főszerepre tart igényt, de a forgatókönyvet is maga írja. A rendezőkkel azonban eddig meggyűlt a baja, már négy direktortól vált meg.

Az olasz filmes szakma óvatos a készülő filmmel kapcsolatban. „Berlusconiról tíz-húsz év múlva lehet csak filmet forgatni, ha már letisztult az általa képviselt politikai korszak” – nyilatkozta Carlo Verdone rendező. Nem mintha Berlusconi politikájára jönne be a néző a filmszínházakba.

Szakíts, ha tudsz!
Csak poénnak szánta Ueli Maurer svájci védelmi miniszter azt a jó hónapja elhangzott kijelentését,
miszerint hazájának „nem okozna problémát Lombardia befogadása, mivel a svájci–olasz kereskedelmi ügyletek 90 százaléka az északolasz régióra korlátozódik”. Az itáliai életérzéstől és a magas adóktól megcsömörlött csalfa lombardok közt azonban akkora vihart kavart ez a mondat, hogy északolasz aktivisták nyomban internetes aláírásgyűjtő akciót indítottak.

A cél egyértelmű: az egész Európa egyik leggazdagabb régiójának számító Lombardiát Svájchoz kívánják csatolni, így az északi szomszéd 27. kantonjaként e tartomány is élvezhetné a nagyobb függetlenséget, az alacsonyabb adóterheket, s nem utolsósorban az unió- és Amerika-mentességet.

A mozgalom korántsem ütközött süket fülekbe, néhány nap alatt több mint húszezren írták alá a petíciót. A kreatív kampány még magát Umberto Bossit, az Olaszországot föderalista alapon átalakítani óhajtó, Északi Liga elnökét is meglepte, egyenesen „csodálatos ötlet”-nek nevezte az internetes kezdeményezést. Ami a valóban dübörgő lombard gazdaságot illeti, a hovatartozás akár formálisnak is tekinthető: az olasz cégek, elsősorban divatmárkák nagy része már jó ideje a határ túlsó oldalán gyártja termékeit. Alacsonyak az adók, a munkaerő jól képzett és hatékony az infrastruktúra. A dolog így is működik.