Ha a dominó dőlni kezd

Korának legmodernebb hajójaként, a legújabb technológiai újításokat alkalmazva épült meg a Titanic a belfasti Harland és Wolff hajógyárban. A megbízó White Star Line társaság a monumentalitásával és a luxussal akarta lenyűgözni a világot – ami sikerült is. Csak egy adalék ide: a hajót kétezer darab, mintegy két és fél centi vastag acéllemezből állították össze; ehhez hárommillió szegecset használtak. Csakhogy a korabeli hajógyári feljegyzésekből és nemrég két kohászati szakértő kutatásai alapján kiderült, hogy költségtakarékossági okokból különböző összetételű és minőségű szegecseket használtak a gőzös oldalát borító acéllapok rögzítéséhez. A laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy egyes szegecsek feje különösen érzékeny a fizikai nyomásra, hamar eltörnek. Mondhatni Murphy-törvény, hogy a jéghegy a hajónak éppen azt az oldalát érte és szakította fel majd’ száz méter hosszan, amelyik gyengébb volt a többi résznél.

A dupla fenekű hajóba 14 vízzáró rekeszt építettek, emiatt elsüllyeszthetetlennek tartották a monstrumot. Éppen ezért – gondolván, hogy úgysem lesz rá szükség soha – az eredeti tervekben szereplő 64 mentőcsónak helyett csupán 16-ot készítettek el (a helyhiány miatt nem tudtak megmenteni több utast). Számítások szerint a Titanic a felszínen maradhatott volna, ha csak az első négy kamrát elárasztja a víz. Csakhogy a tervezés hiányossága folytán az ötös válaszfal nem volt olyan magas, mint a többi, így a víz ezen keresztül továbbáramolhatott – ami végül a hajó elsüllyedéséhez vezetett.
A Titanic balsorsához hozzájárultak bizonyos időjárási anomáliák is. Abban az évben a karibi térségben szokatlan nyári meleget mértek, amitől a felerősödő Golf-áramlat keresztezte a gleccsereket szállító Labrador-áramlatot. Az eredmény? Az Atlanti-óceán északi részén valóságos gátként sorakoztak a jéghegyek.

Laikusként adódik a kérdés: tapasztalt hajósemberek ezt nem tudták?! Kétségkívül könnyelműség volt Edward J. Smith kapitánytól az a sebesség, amit aznap éjjel a veszélyes útszakaszon diktált. (Egyes vélemények szerint bizonyítani akarta, hogy a Titanic képes elhódítani azt a kék szalagot is, amely az Atlanti-óceánt leggyorsabban átszelő hajónak jár.) Csakhogy a tragédia után az derült ki, hogy az SS Mesaba brit kereskedőhajó rádiósai sem megfelelően adták át a később sorsdöntőnek számító figyelmeztetéseket a jéghegyről. Az üzenet így szólt: „Nagyméretű jéghegyet, vagyis egy jégmezőt láttunk. Az idő tiszta.” A jéghegy helyére vonatkozó paraméterek ugyan pontosak voltak, de mivel az üzenetet nem látták el az MSG (Masters’ Service Gram) jelzéssel, a Titanicon azt nem sürgős ügyként értelmezték és nem kérték a kapitány beavatkozását. A helyzeten tovább rontott, hogy az árbockosárban figyelő matróznak nem volt távcsöve – mire meglátta a gyilkos fehérséget, már képtelenek voltak a kitérő manőverre.

Ha egyszer a sorakozó dominók dőlni kezdenek, nincs megállás! A süllyedő Titanic vészjelzését az alig 30 kilométerre lévő California nevű gőzös nem fogta. A jóval távolabbi Carpathia vette, és azonnal menteni indult. Hajnali négy után ért a tragédia helyszínére. Ám addigra a luxusgőzös kettétört és 2 óra 20 perckor elsüllyedt. A Titanicon 2224-en tartózkodtak, utasok és a személyzet. 1517 ember nyugszik hullámsírban, 3800 méteres mélységben.