Játsszunk a fénnyel!

Kalandos sorsú klasszicista épület – mely a XVIII. században cukorkaüzem volt, majd színházteremnek adott helyet, ahol Déryné is fellépett, később ifjúsági házként szolgált – újult meg most jelentős pályázati támogatással, a város és egy alapítvány összefogásával. Nem csupán egy kiállítás, de teljes művészeti központ jött létre, ahol méltóképpen gondozhatják a magát „gyógyíthatatlanul magyarnak” valló Kepes György (1906–2001) hagyatékát. A fényművészként ismert Kepes – aki az emigrációban is büszke volt akcentusára és skót feleségét csak Juliskának nevezte – egy tudós agyát, egy művész szemét és egy költő szívét uralta. Sokoldalú tehetséggel megáldva új utakat taposott a képzőművészetben. Miután az 1930-as években Amerikába emigrált, kísérletező kedve kiteljesedett: tanított, fényképezett, nagyvárosokat dekorált fényfalakkal – és festett.

Mintegy 200 művét Eger városára hagyta, így a most megnyílt Kepes Intézet állandó kiállításán az ő képeit csodálhatjuk meg.
A mai fiatal szobrászok időszakos tárlata pedig arról tudósít, mi minden lehet a művészet azon túl, amit eddig hittünk róla. Háromdimenziós fényfolyosóba varázsolhatjuk magunkat, vetített képekkel alkotott, tükrökkel megsokszorozott alkotások közt bolyonghatunk. Az sem igaz, hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek: itt ugyanis gombokat nyomkodhatunk, magunk alakíthatjuk a látványt. Előbb meghökkenünk a sötét szobákban – aztán már játszunk. Vagy a művészek játszanak velünk?