Szakrális sittkupac

A Vértó a csongrádi megyeszékhely paneles övezetében található, a helyi emlékezet szerint valamikor mészárszék működött mellette, onnan kapta a nevét. A tó melletti domb akkor keletkezett, amikor a területen felhúzták a város lakosságának jelentős részét elszállásoló panelházakat, és a sittet ide húzták össze: így jött létre Szeged egyetlen dombja, amit szánkópályaként hasznosítottak. 2008-ban aztán a helyi politikából kiszorult Apró Juhász János, mint az FVSZME elnöke kezdeményezte, hogy a dombon nemzeti emlékhelyet hozzanak létre. Szerinte a sittkupac ősi halomsír, kurgán, szakrális hely.

Először a domb tetejére került életfa, majd a székely himnusz emlékműve. 2010-ben az FVSZME a székely székek ajándékát: székely kapukat állított fel a szánkódombon, egymás után, szép sorban.

A székelyeknek fontos az anyaországból bármilyen nekik címzett gesztus, ezért nem kell azon csodálkozni, hogy örültek a kezdeményezésnek. Azon sem, ha valakit bosszantott a dolog: több, bármilyen szép székely kapu egymás mögött, funkciójából kiragadva értelmetlen giccs – mindez egy szakrálisnak kikiáltott sittkupacon. Ugyanakkor normális ember türelmes mások mániáival szemben – aki meg szánkózni akar, menjen a domb túloldalára.

Most – csekély két év után – az FVSZME nagyvonalúan átadta az emlékhelyet a városnak fenntartásra.

Lehet fanyalogni, de ez nagyszerű teljesítmény: aki a székely kapukat bántja, az a székelyeket bántja, tehát a város kénytelen megóvni a botcsinálta kurgánt. Innentől kezdve az emlékhelyet a szegedi polgárok tartják fenn, mindannyian. Apró Juhász meg arra fordíthatja egyesülete forrásait, ami igazán fontos számára: újabb emlékművet állíthat a szánkódombra, ahogyan ő nevezi: a „fény a magyar feltámadás emlékoszlopát”.