Unokáink is óvni fogják?

Emberemlékezet óta a Nílus nyári áradásai által lerakott termékeny hordalék biztosította a 2700 kilométer hosszú folyamóriás környékén lakók megélhetését. Csakhogy Asszuánnál a vízszint olykor 15 métert(!) is emelkedett, máskor viszont elmaradt az áradás. Valójában már a XIX. század végén gátépítésbe fogtak az árvizek pusztító hatásának kivédésére és az éltető öntözővíz folyamatos garantálására. De az igazi gigantikus beruházás csak 1960-ban kezdődött, német tervek alapján, szovjet gazdasági és műszaki támogatással. A „művet” 1971. január 15-én avatták fel. Kapaszkodjanak meg, szédítő számok következnek! Az asszuáni duzzasztó hossza 3,83 kilométer, magassága 111 méter. Alapzatának szélessége 975 méter, felfelé haladva 40 méteresre keskenyedik. Akkora mennyiségű követ használtak az építéséhez, amennyi 17 Kheopsz-piramishoz elegendő lenne. A gát mögötti víztározó, a Nasszer-tó a világ legnagyobb mesterséges tava.

A Gátnak (ahogy az arabok egyszerűen nevezték), az építési költségeken túl, súlyos ára volt. A munkálatok során 451-en vesztették életüket. Az elárasztott területről 60 ezer embert kellett elköltöztetni. És nem utolsósorban 24 nagyobb műemlék esett volna áldozatul az Egyiptom nagyságát is szimbolizáló monstrum építésének. Ezt már nem nézhették tétlenül a világ kulturális és természeti értékeinek megóvásáért felelősséget érző országok. Ötven állam teremtette elő annak a 80 millió dollárnak a többségét, ami többek között Abu Szimbel Nagy- és Kistemplomának megmentéséhez szükségeltetett. A sziklába vájt szentélyeket és szobrokat kb. 30 tonnás kockákra fűrészelték szét, és 180 méterrel arrébb, 68 méterrel magasabban (a későbbi víztükör fölé magasodó mesterséges dombon) ismét felépítették.

Azóta is ez a történelem legnagyobb régészeti mentőakciója. Amely rávilágított arra is: léteznek olyan műemlékek, amelyek az egész emberiség számára rendkívüli és egyetemes értékkel bírnak, ebből kifolyólag megőrzésre, védelemre szorulnak. 1972. november 16-án született meg az UNESCO (Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) Világörökség Egyezménye. Ehhez az elmúlt negyven év alatt 188 állam csatlakozott – többen, mint a nemzetközi szervezet bármely más akciójához. Az egyezmény aláírásával az ország kötelezettséget vállal arra, hogy a saját területén fekvő világörökségi helyszíneket óvja és megőrzi a későbbi generációk számára, illetve lehetőségei szerint hozzájárul a többiek védelméhez.

Az UNESCO eddig 153 állam 936 helyszínét vette fel a világörökségi listájára. Ebből 725 kulturális, 183 pedig természeti kategóriában szerepel. További 28 jelölt vegyes besorolást kapott.

Furcsa módon a világörökségnek speciális törvényi védelme csupán három országban van: Olaszországon és Ausztrálián kívül hazánkban. A mi törvényünk éppen idén január 1-jén lépett hatályba. Ennek értelmében a magyar állam pénzügyi forrásokat, akár adókedvezményt is nyújt a világörökségi területek értékmegőrzésére és értékalapú fejlesztésére. Ennek a 95 ezer négyzetkilométernyi kis országnak nagy büszkeségére: nyolc helyszínen.