Életre-halálra

E halállajstrom összeállításának hivatali metódusa azt követően vált hozzáférhetővé, hogy a szövetséges erők pár nappal korábban légitámadásban megölték az al-Kaida afganisztáni szervezetének második számú vezetőjét, Sakhr al-Taifit. Az elmúlt két évben az amerikaiak legalább 18 al-Kaida-vezetőt – köztük tavaly májusban Oszama bin Ladent – és a tálib lázadók számos magas rangú tisztjét likvidálták katonai robotrepülőkkel végrehajtott támadásokban Afganisztánban.
A humanitárius tarvágással felérő támadásokat sokan és joggal bírálják. A katonai robotrepülőkkel végrehajtott akciók nem kímélik a civil áldozatokat sem, a terrorszervezetek pedig sokszor ezekre hivatkozva próbálnak minél több új tagot toborozni. Így hát érthető, ha az elnökválasztási kampány hevében az ügyes-bajos dolgok ilyetén intézését is Obama szemére vetik.
Hogy kerül a lista az elnöki asztalra? A New York Times szerint ennek összeállítása a Fehér Ház legkülönösebb bürokratikus rituáléja. Hétről hétre, a nemzetbiztonsági apparátussal karöltve, több mint száz kormányhivatalnok mélyed el a terrorizmussal gyanúsított személyek életrajzaiban. Az Obama-ad-minisztráció „jelölési” folyamatában e komor vitakör semmi mást nem csinál, mint az al-Kaida főként jemeni vagy szomáliai ágával kapcsolatban álló gyanús tagjainak neveit, álneveit, élettörténeteit tanulmányozza, bizalmas, a Pentagon által működtetett telekonferenciákon tartva egymással a kapcsolatot. Megfelelő bizonyítékok birtokában percet sem haboznak ajánlatot tenni az elnöknek arra vonatkozóan, ki legyen a következő áldozat. Az pedig már csak Obamán múlik, hogy a személyes anyagok végén értékes kézjegyét hová is helyezi el.

MORMON JELÖLT

„Nagyon várok már egy fontos és egészséges vitát az Egyesült Államok jövőjéről” – ezekkel a szavakkal gratulált rövid és szívélyes telefonbeszélgetésben Barack Obama amerikai elnök Mitt Romneynak. A múlt keddi texasi előválasztásból a mormon milliárdos került ki győztesen, ezzel sikerült megszereznie a republikánus jelöltséghez szükséges 1144 delegált támogatását. Az elnök kihívójának megválasztására összeülő, augusztus 27-én kezdődő tampai jelöltállító konvenció már csak szimbolikus jelentőségű lesz.

Míg Obama a kihívójának kijáró kötelező udvariassági köröket futotta, kampánystábja nem tétlenkedett: egy ötoldalas memorandumban – mely személyesen fő kampánytanácsadójától, David Axelrodtól származik – az elnök stábja Romneyra a rossz sáfár szerepét osztotta. 2003–2007 között, Romney kormányzósága idején Massachusetts gazdasági mutatóit vette célba a szerző, s aki keres, az talál is. Bebizonyosodott, hogy a kormányzó munkahelyteremtésben elmaradt az ígértekhez képest, ezzel szemben a szövetségi állam adósságát jelentősen növelte. „Ha Mitt Romney és az ő gazdaságpolitikája jön, a tények önmagukért beszélnek: nem működött akkor sem, és nem fog működni most sem.”

Eközben Romney tábora azon fáradozik, hogy a demokrata elnök gazdaságélénkítést célzó törekvéseit járassa le. A közvélemény-kutatások szerint azonban a választókat egyelőre nem sikerült lebeszélni a jelenlegi elnökről. A RealClearPolitics politikai internetes portál összesítésében Obama 45,6 százalékkal vezet a 43,6 százalékon álló Romneyval szemben. Ami viszont ennél is fontosabb lehet: egyelőre az elnök áll jobban a választást eldöntő csatatérállamokban a meggyőző külpolitikai, egészségügyi és gazdasági programot egyelőre felmutatni nem tudó konzervatív vetélytársával szemben.