Görög csoda, vár a világ!

Az eddig is kormányzó párt győzelme láttán már éppen erősödni kezdett az euró, amikor megszólalt a lehetséges koalíciós partner, a Paszok egyik képviselője, tovább bonyolítva ezzel a helyzetet. Anna Diamantopoulou arról kezdett el beszélni, hogy nem mennek bele olyan koalícióba, amiben nem szerepel a megszorítások ellen kampányoló radikális baloldali Sziriza. Az említett párt viszont továbbra is kizárta, hogy olyan koalíció tagjává váljon, ami támogatja a megszorítások folytatását, hiszen ők épp ennek elutasítására kapták a szavazatok 26,89 százalékát.

Folytatódik tehát a májusban egyszer már eljátszott, taktikázásban bővelkedő koalícióspartner-kereső dráma. A megegyezésre jók az esélyek: a szavazatok 29,68 százalékát az Új Demokrácia söpörte be, míg az uniós mentőcsomag feltételéül szabott megszorításokat egyaránt szorgalmazó Paszok 12,62 százalékkal a harmadik helyen végzett. Ez alapján a két pártnak együtt 162 képviselője lehet a 300 fős törvényhozásban (a győztes automatikusan kap 50 plusz képviselőt), így viszonylag kényelmes többséggel rendelkeznének. Bár a Paszok vezetője, Evangelosz Venizelosz arról beszélt, hogy nincs vesztegetni való idő, minél hamarabb kormányt kell alakítani, épp az ő megpuhításuk lesz a legnehezebb. A pártnak ugyanis az eddigi megszorítások miatt esett drámaian a népszerűsége. 2009-ben még a szavazatok több mint 40 százalékát vághatták zsebre. Pedig az ellenállással a Paszok túl sokat, a kaotikus állapotok konzerválódását kockáztatja. Ha nem sikerül egyezségre jutniuk a görög pártoknak, néhány héten belül nemcsak egy újabb választás következhet be, hanem az államcsőd is.

Mindeközben az euróövezetben elkészültek a görög kiválást („grexit”: greek exit) modellező tervek. Gazdasági elemzők arra emlékeztetnek: a görög adósság teljes mértékben állami, illetve közintézmények kezén van, így a „grexit” nem jelentene nagy veszélyt a reálgazdaságra, mert már nem okozna rendszerszerű sokkot. A görög politikai elit pedig úgy tűnik, egyelőre nem hajlandó vállalni annak a több évtizedig is eltartó erőltetett menetnek az irányítását, melynek még csak első lépéseit tették a déli állam lakói.