Marhahólyagra írták

Bár az 1200-as évek derekán Európában már ismerték a papír előállításának fortélyait, de még mindig pergamenre, azaz állati bőrből készített lapokra kézzel írták rá a nemesebb szövegeket. Amikor 1271-ben Marco Polo visszatért keleti útjáról, és elmondta, hogy Kublaj kán meghívott az udvarába száz keresztény vallás- és tudományoktatót, az egyházi hatalmasságok a távoli magas rangú tisztviselők számára semmit sem tarthattak megtisztelőbb ajándéknak, mint a legnemesebb anyagból és leggondosabban másolt Bibliát (nyomda akkoriban még sehol sem volt, legalábbis Európában). Hogy ilyen, finom pergamenre másolt szentírások a XIII. században eljutottak Kínába, azt szintén régi forrás bizonyítja. Nancsing tartomány egyik városában 1685-ben egy akkor már négyszáz éves Bibliára leltek, amit a tulajdonosa szerint (legalábbis a családi hagyomány alapján) Velencei Márk – azaz Marco Polo – ajándékozott az őseinek.

A szóban forgó Bibliát a megtalálója a firenzei Biblioteca Medicea Laurenziana könyvtárnak adományozta – e híres könyvgyűjteményben őrzik többek közt a Mátyás király által megrendelt, de halála után be nem fejezett Corvina kódexeket is. Aztán napjainkban, bő három évszázad után a poros polcokról valakik előbányászták a könyvritkaságot – és újabb kínai utazása előtt a technika legfrissebb eszközeit bevető vizsgálatnak vetették alá. Az eredmény első olvasatra senkiből nem vált ki különösebb megrendülést: kimutatták, hogy a korábbi elképzelésekkel ellentétben nem újszülött bárányok bőréből készültek a könyv lapjai, hanem szarvasmarhahólyagból. S hogy ez miért érdekes? Azért, mert eszerint csaknem nyolcszáz évvel ezelőtt képesek voltak előállítani olyan Bibliát is, mely 16,5 centi magas és 11 centi széles méretben elfért 500 oldalon. Lapjai 80 mikrométer vastagságúak: ezekből pontosan 12 és fél kell az egymilliméternyi vastagság eléréséhez. E hétszáz évesnél is régebbi pergamen-előállítási technológiának a megfejtése vélhetőleg a kínai tudósoknak is rendesen feladja majd a leckét.