Nem építik, mégis nő

A kínai kulturális örökség hivatala szerint az eredmények az öt éve folyó régészeti felmérésen alapulnak – ellentétben az összes korábbi, pusztán történelmi feljegyzésekre alapozó becsléssel. Hogy mennyire pontos a régészek által közzétett adat, nem tudni: mivel a nagy fal nem összefüggő építmény, igencsak nehéz megállapítani a hosszát.

A falat nem az idő vasfoga darabolta fel, hanem eleve különböző erődítményekből állt. Az első védelmi rendszert időszámításunk előtt mintegy kétszáz évvel, az első kínai császár, Csin Si Huang-ti idején kezdték kiépíteni. Miután az uralkodó egyesítette a hadakozó fejedelemségeket, az azokat védő falszakaszokat összeköttette és kiegészíttette. Későbbi dinasztiák új erődítményeket építtettek, más uralkodóházak ellenben nem foglalkoztak a fallal. Eleinte az erődítmények építőanyaga döngölt föld volt. A rendszer ma látható szakaszai később, a XIV–XVII. század között épültek: téglafalakból állnak, melyek közét agyaggal és kőtörmelékkel töltötték ki.

A sok ezer kilométeres falnak csupán a kisebbik, turisták számára restaurált szakaszai látogathatók. Az UNESCO világörökség részét képező építmény nagy hányada az enyészetnek van kitéve – bizonyos szakaszai már szinte eltűntek, mások pedig egyszerűen átalakulnak: a helyiek elhordják a téglákat, mert abból építik a házaikat. Mégis, a módszereket ismerve, sejthető, hogy a fal a következő eredményközlésig ismét valamivel hosszabbra nő…