Ukrán nyelvöltögetők

A cél pedig nemes, legalábbis egyfelől: a tervezet lehetővé tenné, hogy egy adott közigazgatási egységen belül a 10 százalékot meghaladó arányban élő kisebbség – így többek közt a kárpátaljai magyarság – hivatalosan is használhassa anyanyelvét. Az éppen hatalmon lévő, régiópárti honatyák végre belátták azt, ami külföldi jogvédőknek már jóval korábban szemet szúrt: rendszertelen, ellentmondásos és szabályozatlan volt a nyelvekről szóló jogszabályi keret Ukrajnában. Az ellenzéki pártok és nacionalista erők heves tiltakozását kiváltó törvénytervezet értelmében az orosz nyelv Ukrajna 27 közigazgatási-területi egysége közül 13-ban kapna regionális státust, emellett Kárpátalján a magyar, a Krímben a tatár, Csernyivci megyében pedig a román nyelv válna regionálissá, míg a többi nemzetiség kisebb közigazgatási egységekben használhatná hivatalosan az anyanyelvét.

A dühödt ellenzék arra hivatkozik, hogy ha elfogadják a nyelvtörvényt, akkor az ukránok többsége az oroszt választja majd, az ukrán nyelv pedig visszaszorul a falvakba, sőt hosszú távon el fog tűnni – az ellenzékkel együtt. A főként a nyugat-ukrajnai lakosság véleményét tükröző elképzelés szerint Ukrajna mint állam csak akkor szilárdulhat meg, ha az ukrán lesz az uralkodó nyelv az élet minden területén, ennek érdekében hosszú ideig kell az ukránhoz szoktatni a lakosságot. Megszólalt az ügyben a hétéves büntetését töltő, egyébként orosz anyanyelvű Julija Timosenko volt miniszterelnök is, aki a rácsok mögül azt üzente, hogy nem fogja megengedni az ukrán–orosz kétnyelvűség bevezetését Ukrajnában. Úgy vélte, az orosz nyelvet előnyökhöz juttató nyelvtörvény elfogadása – tekintettel az októberben esedékes parlamenti voksolásra – a hatalompárt választási manipulációja. Ami ezt illeti, lehet benne valami: az orosz nyelv státusának megerősítése a jelenleg hatalmon lévő Viktor Janukovics elnök még be nem váltott választási ígérete, jól jöhet a több mint tízmillió orosz voks nagy része, akár az anyanyelvükön is.