Egérre épült a birodalom

Walter Elias Disney 1901. december 5-én látta meg a napvilágot, éppen jókor, éppen jó helyen. Amerika ekkoriban tálcán kínálta a lehetőséget azoknak, akikbe egy cseppnyi talentum és üzleti érzék szorult – a kis Walt pedig egyiknek sem volt híján: rajztehetsége hamar megmutatkozott, már diákkori zsengéit is jó pénzért árulta a szomszédoknak. Családja azonban nem támogatta rajzolói ambícióit, inkább valami tisztes kenyérkereső foglalkozást szántak neki. Kipróbálta magát postásként, újságkihordóként és bolti eladóként is, végül 1919-ben, dacolva apjával, a reklámgrafikusi pályára lépett.

Húszéves korában saját céget alapított, s elkezdte futószalagon ontani a némafilmes korszak rajzfilmjeit. Kezdetben ugyan filléres gondokkal küzdött, de jótevőkre mindig számíthatott: rajzaiért cserébe a borbély ingyen vágta a haját, és a szomszéd vendéglős is gyakran jóllakatta. A hangosfilm megjelenésének köszönhetően a kis stúdió hamarosan elkönyvelhette az első komolyabb sikereit. Disney nagyon fiatalon, 23 éves korában letette a ceruzát, tovább egy vonást se rajzolt a filmjeibe.

Vajon miért nem? – kérdezhetnénk. Talán idejekorán rájött, hogy rajzolónak csak közepesen tehetséges, máshoz viszont remekül ért: megtalálni a megfelelő embert a megfelelő feladatra. Mint például Ub Iwerkset, azt a tehetséges rajzolót, aki 1928-ban megteremtette a rövidnadrágos kisegér, Mickey Mouse figuráját. Miki egér rövid időn belül az amerikai kultúra emblematikus karakterévé vált. Népszerűségére jellemző, hogy 50. születésnapját a Fehér Házban tartották. A rossznyelvek szerint Disneynek sokat kellett gyakorolnia, hogy le tudja rajzolni, a hangját azonban sokáig ő maga kölcsönözte neki. A siker pillanatokon belül vállalatóriássá duzzasztotta a filmstúdiót. Szükség volt azonban még valakire, aki az üzleti ügyekben járatos: ezt a pénzügyi zsenit Walt a bátyjában, Royban találta meg. A két fivér 1923-ban animációs céget alapított Hollywoodban.

A Miki egér sikere után hozzáfogtak a világ első egész estés, színes animációs filmjéhez, a Hófehérkéhez. Hollywoodi körökben bolondnak nézték őket, amiért 1,5 millió dollárt áldoznak egy rajzos mesére. (Összehasonlításképpen: az ugyancsak ekkoriban forgatott Elfújta a szél című sikerfilm 3,9 millió dollárba került.) A felvétek három évig készültek, a rajzasztalok mellett 300 munkás dolgozott, akik a másfél órás filmhez összesen 129 600 rajzot készítettek. A film óriási siker lett, 8 millió dollárt hozott a konyhára. 1939-ben különleges Oscar-díjjal jutalmazták: alkotója nem egy szobrot, hanem nyolcat kapott: a hagyományos díj mellé hét kis törpe Oscar is járt. „Nem azért készítek filmeket, hogy pénzt keressek, hanem azért keresek pénzt, hogy jobb filmeket gyárthassak” – jelentette ki ekkor Disney, és a bevételből új stúdiót épített.

A Hófehérke sikerét követően sorra készültek a klasszikus mesék rajzfilmváltozatai: a Pinokkió, a Bambi, a Pán Péter, a Hamupipőke, a Csipkerózsika. 1934-ben megszületett Donald kacsa, az első rajzolt figura, akit a tömegek véleményének befolyásolására használtak: a II. világháború idején az elsők között jelentkezett a hadseregbe, 1942-ben pedig a jövedelemadó befizetésének fontosságáról győzködte a lakosságot. A Disney-filmek a náci Németországban is népszerűek voltak: Mickey Mouse-ért Hitler is rajongott, a német légierő egyik gépén ugyancsak a derék egér képe díszelgett. Disney filmhősei később olyan figurákkal gyarapodtak, mint Plutó, Goofy és a 101 kiskutya. Pályafutása alatt összesen 26 Oscar-díjat zsebelhetett be, ezzel a mai napig ő tartja a rekordot is.

1955-ben épült meg Los Angeles közelében régi nagy álma, egy szórakoztató gyerekbirodalom. Már a megnyitó napján 30 ezer látogató ostromolta a kapuit, az emberek a kerítésen átmászva próbáltak bejutni. Az indulás maga volt a rémálom: a 40 fokos hőségben elolvadt az aszfalt, nem működtek az ivókutak, kiürültek a büfék készletei. A parkot már az első évben egymillióan keresték fel. Disney a repülőgépén hetente többször is körberepülte, úgy gyönyörködött a művében. Azóta már három kontinensen négy Disneyland nőtt ki a földből – a legújabb épp most épül Sanghajban.

A dzsungel könyve volt az utolsó film, aminek az elkészítésénél személyesen is jelen volt. A láncdohányos rajzfilmgyáros 1966-ban tüdőrákban megbetegedett, és mindössze 65 évesen örökre eltávozott. A mesés történetek végén azonban mindig jöhet egy váratlan fordulat: a városi legenda tudni véli, hogy Disneyt felettébb érdekelte a hibernáció, éppen ezért a hivatalos verzióval ellentétben a testét nem hamvasztották el és szórták a Csendes-óceánba, hanem lefagyasztva várja, hogy a tudomány ráleljen a tökéletes rákgyógyszerre. Vagyis lehet, hogy egyszer felébred még Csipkerózsika-álmából?