Mire számíthatunk az olimpián?

Az ok közismert: a Szovjetunió 1979 karácsonyán lerohanta Afganisztánt, mire Jimmy Carter amerikai elnök az olim¬piától való távolmaradásra szólított fel. Ezt sokan megfogadták – így az Egyesült Államok, Japán és Kanada is –, mi viszont minden idők legnagyobb létszámú csapatával vonultunk fel. A megnyitón 261 sportolónk menetelt a nemzeti trikolór alatt, melyet Szívós István vízilabdázó emelt a magasba. S hogy miért a doppingról jutott eszembe a Misa-mackós ötkarikás verseny? Nos, mert minden bizonnyal az volt a „legtisztább” versengés az olimpiák történetében: a doppingellenőrök diadalmasan jelentették, hogy egyetlen pozitív mintát sem találtak! Egyébként ezen az olimpián az NDK-s úszólányok 13 számból 11-et megnyertek, hatban ők álltak a dobogó mindhárom fokán, s csak úgy mellesleg 6 világcsúcsot is felállítottak. Ha egy-egy keletnémet úszólány dörmögő hangján megszólalt az öltözőben, a többi hölgy riadtan kapta maga elé a törülközőt… Honfitársuk, a 400 méteres síkfutó Marita Koch 48.88 másodperces idejét bárki ma is szívesen elfogadná.

Persze akadt olyan „doppingszer”, amit a legfinomabb műszerek sem tudtak volna kimutatni. Ilyen volt a lengyeleké. Csapatokban jártak-keltek, daloltak, állandóan ünnepeltek, a lelátókon zászlókat, lufikat lengettek. Aznap, amikor a Luzsnyiki stadionban a rúdugrást rendezték, néhány száz lengyel mellett ültem a lelátón. Versenyzőjük, a világcsúcstartó Wladyslaw Kozakiewicz a szovjet Volkovval és a francia Houvionnal vívott nagy csatát. Pontosabban nem is lett az csata: a lengyel mindent elsőre ugrott, még az 578 centis világcsúcsot is, miközben a többiek szenvedve küzdöttek a léccel. A közönség hol fütyült, hol tombolt, a hangosbemondó oroszul, lengyelül és franciául kérte a csendet – hiába. Amikor a lengyel fiú győzött, egy nemzetközileg ismert mozdulattal mutatott ki az ellene drukkoló hazai publikumnak. A lengyel folklórban máig benne is van a mondás: „Bemutatott, mint Kozakiewicz…” De ugyanígy a lelátóról érkező dopping segítette a győzelemhez a 3000 méteres akadályfutásban Malinowskit is, aki az utolsó akadály utáni hajrában verte meg a jóval esélyesebbnek tartott afrikai ellenfeleit. Ennyit számított a hazulról hozott Szolidaritás…

A szabadidő sosem telt haszontalanul: a külföldi vendégek sörre vadásztak Moszkva-szerte, amihez aranyért sem lehetett hozzájutni. Néha feltűnt az utcán egy-egy lajtos kocsi, amiből kvaszt mértek – ennek a kenyérhéjon erjesztett lének olyan az íze, mint azé a vízé, amivel kimostak egy söröspoharat. A magyarok nem kerültek nagy bajba, mivel a zöldséges¬boltok pultjain ott porosodtak a tokaji aszús és szamorodnis üvegek, melyeknek dugóját, húzó híján, golyóstollal kellett benyomni a palackba. S ünneplésre nekünk is volt okunk: 7 aranyérem mellett 10 ezüstöt és 15 bronzot is szereztünk. Lehetett volna több is, de csalódást okoztak a vívók és a vízilabdázók. Lehet, hogy túlságosan tisztességeseknek bizonyultunk, amikor nem is kellett volna…?

A magyar férfi kézilabda-válogatott úgy utazott ki az olimpiára, hogy előtte felkészülési meccsen legyőzte a szerbeket és a franciákat. A világ- és olimpiai bajnok franciákat – tegyük hozzá. Egyik meccset sem hazai pályán vívtuk, ami növeli a szép siker értékét. Mocsai Lajost, a válogatott szövetségi kapitányát az olimpiai faluba való beköltözés közben értük el telefonon. Azt kérdeztem tőle, hogyan jobb érkezni Londonba: két ilyen figyelemre méltó sikerrel, mint a két világklasszis válogatott legyőzése, vagy a fal mellett sompolyogva, „sötét lóként” várni az ellenfelekre? Mocsai leszögezte: a világ legjobbjai ellen csak úgy lehet felkészülni, ha a világ legjobbjaival játszunk, viszont az eredményekből semmilyen következtetést nem szabad levonni. Amikor megjegyeztem, hogy márpedig itthon a közönség levonta a következtetést és a csapattal szemben megemelte az elvárás szintjét, a kapitány közölte: nem olvas újságot, az internetet sem böngészi, hanem csak a csapatra, a munkára összpontosít. Hogy Nagy Lacival erősebb lett-e a válogatott? Erre nem kívánt válaszolni, csak azt mondta: a sok munka és a jó csapatszellem kamatozik, ha jönnek a sikerek. Azonban mindenkit arra kér, hogy a várakozásokat illetően álljunk két lábbal a földön.

Jó, de azért álmodozni és szurkolni két lábbal a földön állva is lehet…