Mire számíthatunk az olimpián?

Most, hogy a londoni olimpia előtt már három magyart is doppingvétségen értek – legutóbb Fazekas Róbert diszkoszvető vizeletében 2 molekulányi stanozololt mutattak ki –, óhatatlanul eszembe jut az 1980-as, csonka moszkvai olimpia: 81 ország vett rajta részt és 65 bojkottálta.

Ország-világPalágyi Béla2012. 07. 28. szombat2012. 07. 28.

Kép: 120705 Aerial shoot over Olympic Park, London. Image showing a view of the Olympic Stadium, The Orbit, Aquatics Centre and The Water Polo Arena..Picture taken by Anthony Charlton

120705 Aerial shoot over Olympic Park
120705 Aerial shoot over Olympic Park, London. Image showing a view of the Olympic Stadium, The Orbit, Aquatics Centre and The Water Polo Arena..Picture taken by Anthony Charlton

Az ok közismert: a Szovjetunió 1979 karácsonyán lerohanta Afganisztánt, mire Jimmy Carter amerikai elnök az olim¬piától való távolmaradásra szólított fel. Ezt sokan megfogadták – így az Egyesült Államok, Japán és Kanada is –, mi viszont minden idők legnagyobb létszámú csapatával vonultunk fel. A megnyitón 261 sportolónk menetelt a nemzeti trikolór alatt, melyet Szívós István vízilabdázó emelt a magasba. S hogy miért a doppingról jutott eszembe a Misa-mackós ötkarikás verseny? Nos, mert minden bizonnyal az volt a „legtisztább” versengés az olimpiák történetében: a doppingellenőrök diadalmasan jelentették, hogy egyetlen pozitív mintát sem találtak! Egyébként ezen az olimpián az NDK-s úszólányok 13 számból 11-et megnyertek, hatban ők álltak a dobogó mindhárom fokán, s csak úgy mellesleg 6 világcsúcsot is felállítottak. Ha egy-egy keletnémet úszólány dörmögő hangján megszólalt az öltözőben, a többi hölgy riadtan kapta maga elé a törülközőt… Honfitársuk, a 400 méteres síkfutó Marita Koch 48.88 másodperces idejét bárki ma is szívesen elfogadná.

Persze akadt olyan „doppingszer”, amit a legfinomabb műszerek sem tudtak volna kimutatni. Ilyen volt a lengyeleké. Csapatokban jártak-keltek, daloltak, állandóan ünnepeltek, a lelátókon zászlókat, lufikat lengettek. Aznap, amikor a Luzsnyiki stadionban a rúdugrást rendezték, néhány száz lengyel mellett ültem a lelátón. Versenyzőjük, a világcsúcstartó Wladyslaw Kozakiewicz a szovjet Volkovval és a francia Houvionnal vívott nagy csatát. Pontosabban nem is lett az csata: a lengyel mindent elsőre ugrott, még az 578 centis világcsúcsot is, miközben a többiek szenvedve küzdöttek a léccel. A közönség hol fütyült, hol tombolt, a hangosbemondó oroszul, lengyelül és franciául kérte a csendet – hiába. Amikor a lengyel fiú győzött, egy nemzetközileg ismert mozdulattal mutatott ki az ellene drukkoló hazai publikumnak. A lengyel folklórban máig benne is van a mondás: „Bemutatott, mint Kozakiewicz…” De ugyanígy a lelátóról érkező dopping segítette a győzelemhez a 3000 méteres akadályfutásban Malinowskit is, aki az utolsó akadály utáni hajrában verte meg a jóval esélyesebbnek tartott afrikai ellenfeleit. Ennyit számított a hazulról hozott Szolidaritás…

A szabadidő sosem telt haszontalanul: a külföldi vendégek sörre vadásztak Moszkva-szerte, amihez aranyért sem lehetett hozzájutni. Néha feltűnt az utcán egy-egy lajtos kocsi, amiből kvaszt mértek – ennek a kenyérhéjon erjesztett lének olyan az íze, mint azé a vízé, amivel kimostak egy söröspoharat. A magyarok nem kerültek nagy bajba, mivel a zöldséges¬boltok pultjain ott porosodtak a tokaji aszús és szamorodnis üvegek, melyeknek dugóját, húzó híján, golyóstollal kellett benyomni a palackba. S ünneplésre nekünk is volt okunk: 7 aranyérem mellett 10 ezüstöt és 15 bronzot is szereztünk. Lehetett volna több is, de csalódást okoztak a vívók és a vízilabdázók. Lehet, hogy túlságosan tisztességeseknek bizonyultunk, amikor nem is kellett volna…?

A magyar férfi kézilabda-válogatott úgy utazott ki az olimpiára, hogy előtte felkészülési meccsen legyőzte a szerbeket és a franciákat. A világ- és olimpiai bajnok franciákat – tegyük hozzá. Egyik meccset sem hazai pályán vívtuk, ami növeli a szép siker értékét. Mocsai Lajost, a válogatott szövetségi kapitányát az olimpiai faluba való beköltözés közben értük el telefonon. Azt kérdeztem tőle, hogyan jobb érkezni Londonba: két ilyen figyelemre méltó sikerrel, mint a két világklasszis válogatott legyőzése, vagy a fal mellett sompolyogva, „sötét lóként” várni az ellenfelekre? Mocsai leszögezte: a világ legjobbjai ellen csak úgy lehet felkészülni, ha a világ legjobbjaival játszunk, viszont az eredményekből semmilyen következtetést nem szabad levonni. Amikor megjegyeztem, hogy márpedig itthon a közönség levonta a következtetést és a csapattal szemben megemelte az elvárás szintjét, a kapitány közölte: nem olvas újságot, az internetet sem böngészi, hanem csak a csapatra, a munkára összpontosít. Hogy Nagy Lacival erősebb lett-e a válogatott? Erre nem kívánt válaszolni, csak azt mondta: a sok munka és a jó csapatszellem kamatozik, ha jönnek a sikerek. Azonban mindenkit arra kér, hogy a várakozásokat illetően álljunk két lábbal a földön.

Jó, de azért álmodozni és szurkolni két lábbal a földön állva is lehet…

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek