Árad a szex édes méze!

Buta, szőke, hisztis tyúk. Igaztalanul alakult ki ez a kép róla. Persze Marilyn Monroe platinaszőkeségét nem lehet letagadni, az azonban nem állja meg a helyét, hogy butuska lett volna. Sőt! Nagyon is tudta, mit akar, a különleges szellemi élmények elől sem zárkózott el. Tisztában volt azzal, hogy minden porcikája tökéletes, és mi sem természetesebb, céljainak eléréséért olykor a csáberejét is bedobta. Ha valamit elhatározott, addig nem tágított, amíg meg nem valósította. Kiszemelte például magának a híres amerikai drámaírót, Arthur Millert, és csodák csodájára ő lett a harmadik férje. Listát vezetett arról is, kik azok a filmrendezők, akikkel forgatni szeretne. Ha röviden kellene a színésznőt jellemezni, azt mondhatnánk: összetett, ellentmondásos, ám határozott személyiség volt.

Nagyon mélyről kapaszkodott fel. Apját sosem látta, anyja a szülés után megőrült. Sorsára hagyott gyerekként árvaházakban, nevelőszülőknél nőtt fel. A Norma Jean Baker néven fizikai munkát végző, modellkarrierről álmodozó lány 1942-ben, tizenhat évesen kötött először házasságot, ami nem tartott sokáig. Közben egy magyar származású fényképész aktfotókat készített róla, miután az egész világ a lábai előtt hevert. Életrajzírója, Norman Mailer így fogalmazott: „Úgy áradt belőle a szex édes méze, mint egy mesterhegedűből a hang.”

Titokzatosságára és parázsló nőiességére Hollywoodban is felfigyeltek, de művészi karrierje elég döcögősen indult. Először 1947-ben állt felvevőgép előtt, s 36 éves korában bekövetkezett haláláig mintegy harminc produkcióban kapott szerepet. Oscar-díjra sosem jelölték, „csak” Golden Globe-díjat kapott a Van, aki forrón szereti című filmben való alakításáért. Második férje Joe DiMaggio baseballjátékos volt, aki válásuk után is kitartott mellette, szerette volna, ha újból összeházasodnak. Sok férfi álmodozott erről! A színésznő szinte folyamatos szerelemben égett, viszonya volt többek között Tony Curtisszel, Frank Sinatrával, Yves Montand-nal és a Kennedy fivérekkel is. Tizenkét abortuszon esett túl. Nyugtatókon, altatókon élt, többször kísérelt meg öngyilkosságot. Aztán az utolsó túl jól sikerült. Már amennyiben öngyilkosság volt. Marilyn Monroe a hivatalos verzió szerint altató-túladagolásban halt meg.

Abban egészen biztosak lehetünk, hogy valami nincs rendjén a történtek körül. A filmsztár életének utolsó napjaiban jó kedélyállapotban volt, meglehetősen boldognak látszott, nemcsak a következő napokra, hanem hónapokra előre tervezett. Vagyis semmi nem indokolja életének önkezével való kioltását.

Az is elterjedt, hogy félt. Mivel lehallgatták a telefonját, egyik barátját csak utcai fülkéből merte felhívni, és amikor találkoztak, a Kennedyekről mesélt neki. Akkoriban már nem csak a szűk környezetében élők tudtak John Kennedy elnökkel, majd fivérével, az elnöki székre pályázó Robert Kennedy igazságügy-miniszterrel való szerelmi viszonyáról. A politikusoknak is egyre kínosabb lett a dolog, főleg, miután Marilyn elhatározta, kitálal a sajtónak, mivel Bobby kihátrált a kapcsolatból. A kétkedők kezdettől fogva politikai gyilkosságot emlegetnek, melyet a Kennedyek utasítására hajtott végre a maffia.

Annyi bizonyos, hogy azon az 1962. augusztus 4-i, szombat délutánon, egy és nyolc óra között nála tartózkodott a pszichiátere – s ez bizony elég hosszú idő. Az orvos úgy látta, Marilynnek nyugtatóra van szüksége, ezért a házvezetőnővel – akit korábban ő ajánlott, a színésznő viszont éppen azokban a napokban mondott fel neki – nagy adag, mély bódulatot okozó klorálhidrátot tartalmazó beöntést adatott. Monroe előtte néhány Nembutal-kapszulát már bevett, de erről valószínűleg másoknak nem volt tudomásuk. Amikor az áldozat rájött, hogy túl nagy adag altatót kapott, pánikszerűen telefonálgatott, de senki nem sietett a segítségére.

Később, éjfél körül a házvezetőnő felfedezte, hogy a bálványozott sztár a halálán van, s kapkodni kezdett. Hívta a pszichiátert, majd a háziorvost. Megpróbálták kimosni a gyomrát, de nem jártak sikerrel. Tiszta ágyneműt húztak, az éjjeliszekrényre üres Nembutal-üvegcséket tettek, az élettelen testet pedig úgy rendezték el, hogy öngyilkosság látszatát keltse. Marilyn halálát négy óra huszonötkor jelentették be. Nemcsak az tűnik fel a kiérkező rendőrfőnöknek, hogy több óra telt el a halál beállta és a hatóság értesítése között, hanem a helyszínen tartózkodó sokaság is, akik nyilván együtt ötlötték ki a „fedősztorit”. A jegyzőkönyvbe azt írták: „A halál feltételezett oka: halálos Nembutal-dózis”. Ami tulajdonképpen egy gyakorlatlan házvezetőnő okozta baleset lehetett, semmiképpen nem öngyilkosság.

Rengeteg apró részlet sántít, ezért születtek meg azon teóriák, melyek a gyilkosságot erősítik. Valóban sok a megválaszolatlan kérdés, az ellentmondás. Nem tartottak halottszemlét, az államügyész nem rendelt el vizsgálatot, nem hallgatták ki a tanúkat eskü alatt. A halál beálltának időpontja sem egyértelmű. A jegyzőkönyv szerint több mint ötven kapszulát nyelt le a színésznő néhány másodperc alatt, ami teljességgel lehetetlen, főleg víz nélkül, merthogy vizespohár sem volt mellette. S ennyi pirula több embert is képes lenne megölni! A boncoláskor Marilyn gyomrában nem találtak tablettamaradványokat, a vékonybelet pedig meg sem vizsgálták. Állítólag az eredeti boncolási jegyzőkönyv eltűnt, emlékezetből írták újra. Hallani a gyilkosságot alátámasztó titkos dossziékról is, melyek a Los Angeles-i rendőrség páncéltermében lapul(hat)nak.

Megannyi újságoldalt megtölthetnénk még a feltételezésekkel, az igazságot azonban azokból sem lehetne kihámozni. Mari¬lyn Monroe életében is titokzatos volt, halála sem történhetett másként. Zöld ruhába öltöztetve, bronzkoporsóba zárva, nem a sztárok temetkezési helyén, hanem a westwoodi temetőben helyezték örök nyugalomra augusztus 8-án. Csak tucatnyi ember kísérte utolsó útjára, holott milliók rajongtak érte szerte a világban.

Mindent második férje, Joe DiMaggio intézett. A filmeseket kitiltotta, őket okolta a színésznő haláláért. Húsz évig heti háromszor húsz szál piros rózsát küldetett a kriptához. Nyolcvanhat évesen, 1999-ben követte a halálba. Ezek voltak az utolsó szavai: „Végre láthatom Marilynt!”