Divat lett a vidék

A szerelem tárgya ugyanis Provence. Járt már ott, kedves Olvasó? Akár igen, akár nem, most csukja be a szemét, mert hamarosan megérkezünk. Jó, egy kis rést azért hagyjon, hogy lássa a betűket. Szóval: elhagyjuk Monte-Carlót, kanyargunk az azúrkék tengerpart mentén. Aztán kissé északra vesszük az irányt, de érezzük még a Földközi-tenger felől áramló langyos-sós levegőt. Levendulamezők, szőlőskertek, olaj- és ciprusligetek között vezet az utunk, apró délfrancia falvakon keresztül. Egyikbe-másikba betérünk. Okker és púderszín kőházak, levendulakék spaletták, szűk utcák. Hívogató, festményszerű kirakatok, helyi piacok tele illatokkal, ízekkel. És ráérős emberek. Ilyen az igazi Provence.

Hát a magyar? Dombtetőn álló ház, berendezve szívvel-lélekkel és ötletek tömkelegével. Rusztikus járólapon lépdelünk befelé, felettünk szép fafödém. Mindenütt régi tárgyak – molyrágta fanyelű esernyő fekszik két utazókofferon, antik képkeretbe állított tükör a fürdőben, a komódon ősrégi fotómasina és korabeli írógép. Mellettük Shakespeare remekei 1906-os kiadású díszkötésben. Tárgyak? Többek annál. Jelzik, hogy jöttünk valahonnan és tartunk valahová. Ezen a lépcsőn például a mosókonyhába, de egész más érzés így, mert az ajtajára festett provence-i utcarészletnek köszönhetően mintha mediterrán vidéken lépkednénk. Fa, kő és cserép, bármerre nézünk: falba építve és dekorációként. Itt egy versrészletet hordozó hódfarkú, amott mécsestartóvá avanzsált, levendulás hölgy festményével díszített kúpcserép. A konyha vörösfenyő bútorán vaspántok, rajta kétkarú mérleg, rézmozsár, mellette ismerős kredenc: jé, ilyen volt a nagymamámnak is. – Ugye, jönnek az emlékek? – nyugtázza a házigazdám. Valóban. A provence-i stílus erénye számomra épp az, hogy ötvözi az emlékekkel az álmokat. Mert a külsőség csak kellék, sokkal fontosabb a hozzájuk kapcsolódó életérzés. S bár a hatalmas teraszajtókon keresztül Provence helyett a Zselic lankáiban, az előttünk elterülő magyar faluban és templomtornyában gyönyörködhetünk, a lényeg, hogy ilyen környezetben harmonikusabbá lesz a lelkünk.

S hogy a stílusos házban milyen stílusban él Krisztina? A francia vidéki nyugalom egyelőre nem szállta meg. Bár erőteljesen próbálkozik: az udvaron a férje vásárolta tyúkok kapirgálnak, amit tud, helyben intéz és a szomszédos termelői piacon vásárol, de tavasztól őszig még pörög: tetőfedéssel foglalkozó családi vállalkozásuk ügyes-bajos dolgait intézi. Emellett az interneten – saját szórakozására és a családi archívum számára – naplót vezet, melyben a vidéki stílust népszerűsíti. Azt, amivel provence-i nászútján találkozott hét évvel ezelőtt, s aminek hatására mindjárt a nászúton új szerelem szövődött. Ezt azonban szerencsére a férje is támogatta, így elhatározták, hogy a városból kiköltöznek falura. Mert vallja: aki körül kerek a világ, annak nincs szüksége a városi zsivajra. Ráadásul a vidék divat lett, s bizonyos értelemben luxus. Évek múlva dől el, ki marad meg benne, s kinél volt csupán múló hóbort. Világhálós oldalán sorjáznak a képek, praktikus dekorációs és ajándékötletek, gyönyörű otthonok. Álmok. És ötezer rajongó, valamint több száz rendszeres látogató, akik számára fontosak ezek az álmok. És sokan mások, akik naponta sétálnak el a kopott hokedlik mellett, s nem is sejtik, miről álmodoznak mások.