Gyulait az internetről

A gyulai sertések többsége hírneves gyulai kolbászként fejezi be pályafutását. Ha pedig a húsukból olyan ízletes csemege készül, mint amilyet a Veres család sándorhegyi tanyáján kóstoltunk, akkor még az örökkévalóságba is bevonulhatnak.

Ország-világBorzák Tibor2012. 08. 16. csütörtök2012. 08. 16.

Kép: Gyula, 2012. augusztus 07. Veres András hentes. Fotó: Ujvári Sándor

Gyulait az internetről
Gyula, 2012. augusztus 07. Veres András hentes. Fotó: Ujvári Sándor

Nemcsak fürdőjéről nevezetes a román határ menti város, hanem a világ minden táján ismert kolbászáról is. A krónikák szerint hajdanán harminc-negyvenezer sertést hajtottak fel egy-egy vásárra, és szinte véget nem érő munka folyt a helyi húskombinátban. Ma örülhetnénk, ha a település háztáji udvaraiban száz disznót összeszámolhatnánk. No, azért nem kell nekikeseredni, akadnak, akik nagyban foglalkoznak sertéshizlalással. Közéjük tartozik Veres András és a felesége is. Huszonöt éve kezdték, s már az iker fiaik, András és Attila is bekapcsolódtak a munkába, sőt lassan átveszik a gazdaságot. Hetven szarvasmarhát és háromszáz disznót nevelnek, az utóbbiak számát szeretnék megháromszorozni.

– Nekünk is megvannak a napi küzdelmeink – szögezi le az elején ifjabb Veres András. – Az évek során többször találtuk magunkat a szakadék szélén, 2008-ban, pedig tényleg csak hajszálon múlott, hogy nem hagytuk abba. Jó lenne megérni, hogy az állattartás visszakapja a régi becsületét.

– Miért vágtak bele a húsfeldolgozásba?
– Mert kiszámíthatóbbá tette a családi gazdálkodást, nem vagyunk kiszolgáltatva a felvásárlóknak. Minden sertést magunk dolgozunk fel, egyelőre bérvágással. De már kész az engedély a vágópontra, a közeljövőben hozzákezdünk az építkezéshez. A húsboltunkat öt éve nyitottuk a városi piac közelében. Mindezzel még több feladatot vállaltunk, ami valamennyiünk részéről nagy odafigyelést igényel. Én a hentespult mögött szolgálok a feleségemmel, testvérem és a szüleim a gazdaságban állnak helyt.

– Melyik termékük a favorit?
– A friss tőkehúsok mellett a gyulai kolbász és a füstölt szalonna a legkedveltebb. Igyekszünk mindenki számára elérhető árakat kialakítani. Kezdenek felértékelődni a megbízható, minőségi árut kínáló hentesek. De hiába tudják ezt az emberek, ha kevés a pénzük. A multik akciós ajánlataival nem tudunk versenyezni, igaz, nem is akarunk.

– Eladható Gyulán a gyulai kolbász?
– Ha kifogástalan minőségű, akkor igen. Hungarikumról lévén szó, csak magyar alapanyagot használhatunk. Nekünk ez nem gond, a sajátunkat dolgozzuk fel. A földrajzi eredetvédelem alatt álló élelmiszereknél szigorú szabályok uralkodnak. Gyulai kolbászt csak Gyula közigazgatási határain belül lehet előállítani. További kritériumokat szabtak meg a szemcsemérettől kezdve a fűszerezettségen át a küllemig. Itteni termelőktől szerezzük be a fűszerpaprikát, ha pedig megszorulunk, kalocsaival egészítjük ki. Főként helyben értékesítünk, ilyen benzinárak mellett Budapestre nem éri meg elszállítani. De mivel a városunkban sok a visszatérő vendég, már kialakult az országos kuncsaftkörünk is. Mondhatni, szájhagyomány útján terjed a hírünk. Akik az interneten találnak ránk, azoknak gyorspostával küldünk utánvétes csomagot.

– Van jövője a világhálós kereskedésnek?
– Szerintem igen. A tinédzserek állandóan bújják a közösségi oldalakat. Annál jobb reklám nem kell, ha olyanokat üzennek egymásnak: feltétlenül látogassatok el a Veres-tanyára, mert ott lehet kapni a legjobb gyulai kolbászt!

Ma a fiatalok közül csak kevesen követik szüleik példáját, ezért is csökken drasztikusan az állatállomány. S ha nem történik változás, azok az idősebbek is örökre itt hagynak bennünket, akiktől most még el lehetne lesni a fortélyokat. De azt sem szabad elhallgatni, hogy egy vállalkozás beindításához – éppenséggel három koca tartásához is – milliós tőke kell, s az a három koca is csak sokára hozza vissza a pénzt. Bár a Veres család hasonló módon, de más időkben és viszonyok közt vágott bele, példaként szolgálhatnak mai követőiknek.

 

Ezek is érdekelhetnek