Olimpia, veszélyekkel

– Igazán stílusos, hogy 1896-ban – két évvel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) megalakulása után – az első újkori olimpiát éppen Görögországban rendezték meg!
– Pedig már az elején komoly kétségeket szült, hogy az oszmán uralom alól néhány évtizede felszabadult szegény ország egyáltalán képes-e felépíteni a szükséges létesítményeket. Végül is a 60 ezer fős athéni márványstadion felújítását egy alexandriai milliomos kereskedő, Georgiosz Averoff finanszírozta, megmentve ezzel a játékokat. Ami amúgy igazi rémálomként zajlott, a Görögországban szokatlanul zordnak számító április elején. A három úszószámot egyetlen délelőtt alatt lebonyolították a 13 fokos tengerben, míg az evezős versenyek a háborgó hullámok miatt egyszerűen elmaradtak. Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok, aki 100 és 1200 méteren sem talált legyőzőre a dermesztően hideg vízben, azt írta később, hogy valódi halálfélelme volt, nem véletlenül adták fel sokan a hosszú távot. A Hajós teljesítményét megcsodáló I. György görög király az eredményhirdetés után megkérdezte tőle: „Ön hol tanult meg ilyen jól úszni?” „A vízben, felség” – felelte újdonsült olimpiai bajnokunk.

– A többiek tanultak a görög hibákból?
– Kellett még néhány olimpia, mire a váro¬sok felnőttek a feladathoz. Az 1900-as párizsi játékokat a zűrzavar olimpiájaként emlegetik, a szervezők még a plakátokon sem említik meg, csupán a világkiállítás mellékes eseményének tekintik; nem csoda, hogy a krokettmérkőzésekre (ütővel játszott angol golyójáték) egyetlenegy jegyet adtak el. A több száz, köztük számos ma ismeretlen versenyszám (például volt hordók és csónakok közt zajló akadályúszás) hónapokig elhúzódott. A rendezés kaotikusságát mi sem tükrözi jobban, minthogy a maratoni futót téves irányba küldő rendőr annyira bánta tettét, hogy néhány nappal később öngyilkos lett. Ugyancsak botrányos, hogy 1904-ben St. Louisban a mi Halmay Zoltánunknak kétszer is végig kellett úsznia az 50 yardos távot. Ugyanis hiába érkezett be elsőként a célba, a bírók az amerikai Scott Learynek ítélték a dicsőséget. A bundának csúnya csetepaté lett a következménye, majd a versenyzők újra vízbe szálltak, és Halmay újra legyőzte ellenfelét.

– És mikor oszlottak el a viharfelhők az olimpia egéről?
– Az 1912-es stockholmi olimpiát nevezhetjük az első „igazinak”. A svéd rendezők kitettek magukért: Gusztáv király vadasparkjában a középkori lovagvárak stílusában új stadiont építettek. Itt állt először dobogón valaki – igaz, hogy még nem a bajnok sportoló, hanem az uralkodó, hogy ne kelljen ágaskodnia, mikor a győztes fejére teszi a koszorút és a markába nyomja az érmet. A győzteseknek járó medált csak 1960-tól akasztják nyakba, addig tokban osztották ki.

– A NOB bármennyire is törekedett mindenkor, hogy a politikát kiszorítsa az olimpiákról, ez a célkitűzés időnként csorbát szenvedett.
– Így igaz, például az 1936-os berlini játékok szellemét megmérgezte a nácik rasszizmusa. Természetesen még Hitler hatalomra kerülése előtt ítélték oda a rendezés jogát Németországnak. A Führer eleinte nem akarta, hogy mindenféle nációk versengjenek náluk, de Göbbels propagandaminiszter hamar meggyőzte, hogy az olimpiát felhasználhatják a német felsőbbrendűség bizonyítására. A XX. századi zsidótörvények „atyjai” nemzetközi nyomásra, az amerikai bojkottól tartva belementek abba is, hogy a német csapatban egy zsidó sportoló helyet kapjon. Így legalább hazacsalhatták az Amerikába kivándorolt Helena Mayert, aki 1928-ban olimpiai bajnoki címet szerzett női tőrvívásban – jellemzően olyan embert választottak, akinek sansza volt, hogy német dicsőséget szerezzen. Nem jött be. A hitleri ideológia arcul csapása lehetett, hogy a dobogó három fokán három zsidó származású olimpiai bajnok állt; Mayer „csak” ezüstösen csillogott a mi „aranyos” Elek Ilonánk mellett. Továbbá négyszer is az élen végzett a fekete bőrű amerikai rövidtávfutó és ugró Jesse Owens, aki sorozatos győzelmeivel igencsak zavarba hozhatta az árja felsőbbrendűséget hirdető Adolf Hitlert. Olyannyira bíztak ebben a téveszmében, hogy például a birkózás döntőjébe jutott német versenyző előre olyan képeslapot nyomtattatott ki, amelyen ő olimpiai bajnokként szerepel – szerencsére ezt „felülírta” a magyar Kárpáti Károly, aki legyőzte német ellenfelét.

– Soha ekkora terrorkészültséget nem tapasztaltunk, mint most Londonban. És tudjuk, a terrorizmus éppen negyven évvel ezelőtt már bedugta „farkaslábát” az olimpiára…
– Valóban, 1972-ben Münchenben palesztin terroristák túszul ejtették az izraeli csapatot. Merényletük 11 sportoló és szakvezető életét követelte. Atlantában 1996-ban az olimpiai parkban robbantott bombát egy magányos őrült: ketten meghaltak, a sérültek száma meghaladta a százat. Érthető, hogy a merénylők számára a világ egyik legnagyobb nyilvánosságot kapó eseménye ideális célpontot jelent az erőfitogtatásra. A londoni stadionokba remélhetőleg nem tudnak bejutni a terroristák, de lehetetlen levédeni a maratoni futás vagy az országúti kerékpárverseny teljes útvonalát. Mégsem szabad engedni, hogy a fenyegetettség lefagyassza a játékokat, mert akkor a támadók célt értek.

– Egy Brutus Hamilton nevű amerikai szakértő 1934-ben közzétett egy listát: kiszámította 18 versenyszám szerinte megdönthetetlen csúcsteljesítményét. Ezek aztán szép sorban mind megdőltek. Egyáltalán létezik az emberi teljesítőképességnek felső határa?
– Ahogy fejlődik a géntudomány és a doppingkínálat, úgy látszik, nincs korlát. Technológiailag, orvosbiológiailag ma már lehetséges manipulálni a géneket – attól félek, bármennyire tilos is, előbb-utóbb alkalmazzák majd a siker érdekében. A londoni olimpián mondhatni egész doppingellenes hadjárat folyik. Minden versenyszám első öt helyezettje automatikus doppingteszten megy át, és még két versenyzőt találomra kiválasztanak. A legmodernebb technikát alkalmazó, 24 órában működő laborban dolgozó ezer fő így a sportolók felét is képes lesz megvizsgálni. De ugyebár az minősül doppingszernek, ami szerepel a hivatalos doppinglistán; azaz nem tiltható az a szer, aminek a létezéséről nem tud a WADA (független doppingellenes világszervezet – a szerk.). Miután nyolc évig nem semmisítik meg a mintákat és visszamenőleg ellenőrizhetnek a folyamatosan bővülő lista és egyre kifinomultabb laboratóriumi eljárások alapján, a doppingolással óriási kockázatot vállalnak a versenyzők. Vagyis, akikre ma még büszkék vagyunk, akár évek múlva is letaszíthatók a piedesztálról.

– Mennyire képes a felszerelés, a ruházat befolyásolni a teljesítményt?
– Mára a sportszergyártás is óriási üzletág lett: mert óriási reklámereje van, és mert egy-egy speciális darab, mondjuk futócipő, komoly teljesítményfokozásra képes. Emlékszem, erre hogy rácáfolt az etióp Abebe Bikila, ugyanis a kétszeres olimpiai bajnok maratonfutó Rómában egész egyszerűen mezítláb tette meg a távot. Németh Miklós, aki 1976-ban Montrealban olimpiai bajnok lett, kifejlesztett egy olyan speciális gerelyt, amelyet bizonyíthatóan messzebbre lehetett hajítani – mégis az övét tiltották be, nem tudta legyőzni a nyugati sportszergyártólobbit. Úszásban a kantáros meztől a legkisebb fecskéig „ment össze” az anyag mérete, aztán a versenyzők újra beöltöztek mindenbe, míg a különleges aerodinamikai tulajdonságokkal bíró, méregdrága, úgynevezett cáparuhával a gazdag országok versenyzői meg nem javítottak minden korábbi rekordot. A küzdelem egyenlőtlen volta miatt most pontosan szabályozzák, a test mekkora felületét boríthatja ruha és az milyen anyagból készülhet.

– Néhány, heves vitát kavaró eset is azt példázza: abszolút igazságosság márpedig nincs!
– Így van. Például sokak szerint az afrikai futó, Oscar Pistorius tisztességtelen előnyre tett szert azzal, hogy üvegszálból készült protézisével Londonban az ép sportolók közt indulhat, és nem mint paralimpikon. Ugyanilyen jogtalan előnynek tartják, hogy a hermafrodita dél-afrikai futó, Caster Semenya a nők között startolhat. Mint emlékezetes: a 800 méteres síkfutás 2009-es – mondhatni a semmiből jött – világbajnoka egy évig nem versenyezhetett, mivel férfias külseje miatt a nemzetközi szövetség nemvizsgálatra kötelezte. Kiderült, hogy külső női nemi szerve mellett belső férfi nemi szervei is vannak, ezért igen magas a természetes tesztoszteron- (férfihormon) szintje.

– Az olimpia újkori diadalmenete megállíthatatlannak látszik, mégis lehangoló, mennyi veszély leselkedik rá…
– Pedig a szerintem legfélelmetesebbről még nem is beszéltünk! Angliában és Ázsiában komoly kultúrája van a fogadásoknak, szinte mindenre lehet fogadást kötni. Ám ha a labdarúgást behálózó csalássorozat eléri az olimpiát is, az a doppingolás mellett hihetetlen erkölcsi veszteséget okozhat. Fogalmam sincs, egyáltalán ki lehet-e védeni a fogadási csalásokat, de bízom benne, hogy a londoni olimpiát még nem érte el…