Évezredes épületre bukkantak a vetés alatt

Egy kis sétára hívom, kedves Olvasó! Legjobb, ha régi cipőt húz, mert szántóföldeken kószálunk: a Baranya megyei Cserdi határában járunk. Nos, mit lát? Szép sorokban vetett gabonát. Elfáradt? Akkor foglaljon helyet – ebben a Cessna típusú kisrepülőgépben. Nem kell annyira kapaszkodni, inkább nézzen ki az ablakon! Hihetetlen, ugye? Odalent, a vetésből kétezer négyzetméternyi épületegyüttes, egy római kori villagazdaság alapjai – külső és belső falai, íves csarnokai – rajzolódnak ki.

Hogyan lehetséges ez? A választ Szabó Máté légirégész adja meg:
– Ha a történelem folyamán a talajt bármikor megbolygatták, felette a növényzet – különösen a kalászosok – növekedés- és színbeli eltérésekkel rendkívül jól jelzi a változást. Ez pedig fentről nézve értelmezhető képpé áll össze.

Nagyon leegyszerűsítve ez a légirégészet legfőbb módszerének a lényege. A fájó pontja pedig az, hogy légirégészeti felderítésre az állam kevés támogatást ad. Pedig a módszerrel könnyen behatárolhatók lennének a kutatási területek, aminek köszönhetően – például autópálya-építés során – sok idő és pénz lenne megspórolható. Hiszen nem mindegy, hogy pont egy lelőhely felett vagy néhány méterrel odébb kezdenek a beruházók építkezésbe…

S hogy Szabó Máté és a Pécsi Légirégészeti Téka mégis levegőbe tudott emelkedni az elmúlt években, az úgy történhetett meg, hogy pályáztak és nyertek, mégpedig európai uniós forrást, a római határvédelmi rendszer, a limes magyarországi szakaszának felderítésére és világörökségi nevezésének előkészítésére. Ám mivel a limesig sem csukott szemmel repültek, így menet közben számos más érdekességet – településmaradványokat, erődítménynyomokat, temetőket és több római kori villagazdaságot – is felfedeztek. Ezalatt a fejlesztők sem tétlenkedtek: a régészetben is elkezdték alkalmazni az UAV gépeket. Hogy azok mik? Ezekbe a repülőkbe nem kell beszállnia senkinek, elég egy sisakot a fejünkre tenni: ugyanazt látjuk a földön állva, a sisak monitorán, amit fentről, a gépről nézve látnánk – kiváló minőségben, valós időben.

Azonban térjünk vissza a cserdi villagazdasághoz, amelyről – míg Szabó Máté el nem repült felette – a régészeknek nem volt tudomásuk. Nem úgy a régiségek szerelmeseinek! Ők már több évtizede kutatták a területet… Ám szerencsére hagytak az anyagból dokumentálnivalót az utánuk érkező szakembereknek: például nehezebben mozdítható leleteket, mint a római fürdő helye, falfestmények, padlófűtésre utaló jelek. A kétezer négyzetméteres főépület és a húsz hektárra kiterjedő leletanyag arra utal, hogy a birtok magas rangú római tulajdona lehetett.

De vajon mi történik, ha egy vetésben felfedeznek odafentről hasonló jeleket? Mielőtt bármely gazda egy kisrepülő kapcsán a szívéhez kapna, szögezzük gyorsan le: valószínűleg semmi. A terület régészeti védettség alá kerülhet, de művelését folytatni lehet – bizonyos megkötésekkel, például harminc centiméternél mélyebb talajmunkálatokat nem szabad végezni. Így nőhet most Cserdi határában is a gabona – gyökérzete alatt egy egész római kori villagazdasággal.

S hogy a dicső múlt után hasonló jövő következik-e? Elképzelés mindenesetre akad: egyetemi gyakorló ásatási terület, avagy bemutatóhely, korabeli fogadóval, fürdővel, működő gazdasággal. A feltárt romok és falmaradványok között pedig elég lenne egy kivetítős sisakot húzni, és máris azt látnánk, mintha az eredeti épületben sétálnánk. Ám a jelenlegi helyzetet elnézve ehhez aztán tényleg jó magasra kell szállni – a fantáziának és a reménynek…