Magyarország az új hazám!

Statisztikák szerint több mint kétszázezer külföldi él Magyarországon, ennyinek van érvényes tartózkodási jogosultsága. De nem biztos, hogy ez az adat hűen kifejezi a valós helyzetet, hiszen sokan nem regisztráltatják magukat. Elsősorban az uniós országokból költöznek hozzánk, például németek, szlovákok, románok, de jócskán vannak már itt kínaiak, szerbek, ukránok is. Sőt a harmadik világ népeinek egy része ugyancsak nálunk köt ki, hogy munkát találva, családot alapítva boldogabb életet élhessen. S számolni kell az illegális migrációval is, főleg a déli határszakaszon nagy a mozgás.

►

Minden „külföldi magyar” élettörténete más és más. Talán ezért is figyelünk fel rájuk, tartjuk őket – kinézetük vagy szokásaik alapján – különlegeseknek. A nigériai dr. John Sessi például kétszer jött Magyarországra. Először 1975-ben, a műszaki egyetemre. Vegyészmérnök lett, másoddiplomát szerzett, sőt doktorált is. 1984-ben feleségül vette magyar szerelmét és Afrikába költöztek. A férj előbb tanított, később az olajiparban dolgozott. Hat év után családi okok miatt kénytelenek voltak visszajönni, azóta itt élnek.

– Saját kereskedelmi céget alapítottam, majd egy csomagolástechnológiával foglalkozó multinacionális vállalat igazgatója lettem – meséli dr. John Sessi, aki időközben felvette a magyar állampolgárságot. – Csak magyar alkalmazottaim vannak.

Riportalanyunk a rendszerváltozás előtt és után is megtapasztalta a mi világunkat, így össze tudja hasonlítani a két korszakot. Egyetemi hallgatóként valamivel önfeledtebben élhetett, bár kutatómérnöknek készülve azért nagyon is eredményközpontú világ vette körül. Most pedig egy nagy cég élén anyagi és erkölcsi felelősség nehezedik a vállára.

– Lányom és fiam főiskolás. Nem szeretném, ha elhagynák az országot. Itt kell megtalálniuk a számításukat, ha már kitaníttatja őket az állam. Én sem lettem hűtlen a hazámhoz: az egyetem után visszamentem, pedig megtehettem volna, hogy maradok – jegyzi meg a Törökbálinton élő üzletember, az Afrika–Magyar Egyesület alapító tagja.

►

A japán Ito Naomit érdekelte a Kodály-módszer, ezért 1976-ban a kecskeméti Kodály Intézetbe jött megtanulni. Nemcsak tudást szerzett, hanem magyar férjet is. Néhány év múltán kiköltöztek a szigetországba. Akkor tértek vissza, mikor Magyarország belépett az Európai Unióba.

– Nagyon megváltozott a magyarok viselkedése. Régebben segítőkészek voltak, mostanában mintha féltékenyebbek lennének egymásra – vélekedik az asszony.

Naomi jól érzi magát Kecskeméten, ahol férjével szép otthont teremtettek. Kutyasétáltatás közben bárkivel szívesen elbeszélget, a piacon is szeretik a kofák, mert magyarul szól hozzájuk. Japánban ez nem így van: férje megtanulta a nyelvet, de alig állnak vele szóba, mert arrafelé nincsenek ahhoz szokva, hogy a „fehér ember” képes megértetni magát japánul. Így hát kevés azoknak a külföldieknek a száma, akik ott telepednének le. A kettős állampolgárság intézménye sem létezik náluk.

– A magyarok sokkal befogadóbbak! – halljuk a summázatot. Arról is beszélgetünk, hogy nagy boldogság számára a szegedi Bartók Kórusban énekelni, megélhetését pedig magyar zeneszerzők szakkönyveinek fordítása jelenti. Már húsz kötetet publikált, rendszeresen ír cikkeket egy japán kórusmagazinba, s ápolja a cserekapcsolatokat.

►

Bahget Iskander az arab világból, Szíriából érkezett hozzánk negyven évvel ezelőtt. Olajmérnöknek akart tanulni, végül kohómérnök és műszaki tanár lett. Munkája miatt maradt Magyarországon, majd megnősült, családot alapított. Számos írót fotografált, de szociofotói is jól ismertek. Magas kormánykitüntetéseket kapott: nemrég tiszti, négy éve pedig lovagkeresztet. Szűkebb pátriájában is elhalmozták már különféle művészeti díjakkal. Lakóhelyén, Hetényegyházán oszlopos tagja a városszépítő egyesületnek. Saját portája valóságos oázis, gyönyörű kertet épített, akik betérnek hozzá, nem győznek csodálkozni. Márpedig járt itt Faludy György, Kányádi Sándor, Esterházy Péter is. Huszonöt év elteltével látogatott újra haza.

– Vágytam rá, hogy kilencvenéves anyámat magamhoz szorítsam – érzékenyül el a fotóművész, akinek azóta kiállítása is volt már a szülőföldjén. – Most, hogy háború dúl Szíriában, van miért aggódnom.

Számára a legfőbb gazdagság az, hogy évtizedes barátságokat tudhat a magáénak. Azt mondja, ő választott bennünket, nem lenne ildomos kritizálnia, noha már magyar állampolgár. Annyit azért megjegyez: ragyogó tehetségek élnek itt, sokat dolgoznak az emberek, mégsem látszik igazán az eredménye.