Imádják a Ronald Házat

Kevesen ismerik a Ronald McDonald Gyermeksegély Alapítvány nemzetközi hálózatának családsegítő intézményét. Évtizedekkel ezelőtt Amerikában jött létre a mozgalom, mely a súlyos betegségben szenvedő gyermekeknek és szüleiknek nyújt segítséget azzal, hogy számukra térítésmentesen teremt otthoni körülményeket a hosszas kórházi kezelés idejére – kezd a történetbe Rigó Zsuzsa, a miskolci Ronald Ház menedzsere. – Célunk, hogy a kicsinyek a kezelések közti időt az orvosok biztonságot adó közelében, egyszersmind családias környezetben tölthessék. Innen a szlogenünk: „Otthon, távol az otthontól.” A „Meki” éttermek adománygyűjtő perselyeiben az alapítvány részére gyűlik a pénz: sok kicsi sokra megy.

Budapesten már 1999-től, a borsodi megyeszékhelyen 2004 őszétől működik a Ronald Ház. A kétszintes miskolci épület szép és jól felszerelt helyiségei közös együttlétre és játékra, terasza és kertje sportolásra is alkalmasak, de internetezni és videón mesét nézni is lehet. A 12 apartman barátságos és kényelmes. A bentlakás ingyenes, de önellátásra kell berendezkedni. A takarítás közös feladat.

– Milyen feltételekkel lehet bekerülni?
– Azok a családok költözhetnek be, akik a miskolci kórháztól 10 km-nél nagyobb távolságra laknak. Az elhelyezés a kezelőorvos javaslatára előjegyzés, illetve a házmenedzserrel történő egyeztetés alapján történik, s legfeljebb 30 napra vehető igénybe, ami indokolt esetben meghosszabbítható. A gyerekek súlyos hematológiai, asztma-allergiás, diabéteszes, immunológiai, reumatológiai betegségben szenvednek, olykor akár hónapokig is eltart a terápia. A kórházban kezelt leukémiás kis betegeknél a kemoterápiát csontvelő-átültetés követi, majd a külvilág fertőzéseitől megvédő bezártság. Ők jó ideig nem lakhatnak együtt a mamájukkal, akik a segítségünkkel naponta bejárhatnak hozzájuk.

A falakat emlékfotók és gyerekrajzok borítják. Állok egy gyönyörű kislány képe előtt, Zsuzsa halkan megjegyzi: „Sajnos ő már nem él.” A polcokon mindenütt plüssjátékok, a plazmatévé előtt most a 23 éves Páhy Eszter és a húga, a 14 éves Bernadett ül, aki az első csontvelő-átültetésén három éve esett át, öccse volt a donor. Három tünetmentes év után az idén kiújult a betegsége. Újabb „kemók” és transzplantáció következett, melyhez ismét az öccse adott vért. Bernit nemrég kiengedték a steril szobából, most a Ronald Ház lakója. Imádja a mamája csigatésztás húslevesét.

Lehangoltan ül mellénk Edina, aki a szüléséig kórházi gyógytornászként dolgozott. Koraszülött kisfiára, Benedekre vírusfertőzés tört rá, fogyott, még szopni is gyenge, pedig Edina nem akarja, hogy „tápos baba” legyen. A házmenedzser – aki intenzív osztályon 27 évig volt főnővér – nyugtatja: „Majd kigyógyul, nemsokára hazamehettek.” Közben befut egy szendrői család is. A három gyermekből kettő, a 6 éves Ricsi és az 5 éves Zsófi allergiás asztmások, átmenetileg itt laknak. S míg a gyerekeket a lillafüredi István-barlangban kú¬rálják, a mamájuk, Anita bevásárol a főzéshez. A testvérek lelkendeznek: „Imádjuk ezt a házat! A konyháját is! Nekünk odahaza fele ennyi háztartási gépünk sincs. Ha jövőre is jöhetünk, már olyan lesz, mintha hazatérnénk.”