Ínyenc művészek Egerben

Étvágygerjesztő ételekről készült képeket láthatunk Egerben, a nemrég megnyílt „A la cARTe, gasztronómia a magyar képzőművészetben” című tárlaton, a Kepes Intézetben.

Ország-világPalágyi Edit2012. 10. 16. kedd2012. 10. 16.
Ínyenc művészek Egerben

A nagy festők legtöbbje szerette a hasát, leginkább húsevők voltak. Gauguin például főtt sonkát, Monet jókora húsdarabokat festett, Salvador Dalí pedig ódát írt a kenyérhez. A festészet és a főzés egy szenvedélyből fakad, s mindkettőhöz ízlés kell. A gasztronómia része, hogy a szemet is jóllakassuk, tudjunk gyönyörködni az étel látványában – ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg a kiállítást Lévai Anikó, aki maga is otthonosan mozog az ízek birodalmában, mivel népszerű szakácskönyvet jegyez. Megtudhattuk: a híres ínyencek egyike volt a nemesi származású Toulouse-Lautrec, akit nemcsak festőként, de életművészként is ismerhetett a párizsi művészvilág. A színeket nemcsak a festményein értékelte, hanem a tányéron is: például az omlettet vagy a pacalt sáfránnyal fűszerezte. Egyik specialitása az olívaolajban készült galamb volt – ám minden jöttment sznobnak nem tálalta fel e különlegességet, csak annak, aki a művészetét is értékelte, nem csupán a főztjét.

Az egri kiállításra az utóbbi 150 év több mint 200 alkotását válogatták össze, s akadnak olyan képek, melyeket még sosem láthatott a nagyközönség. A csendéleteken gyakran szerepel gyümölcs, kenyér, hal: ennek részben az az oka, hogy ezek mindig kéznél voltak, a művésznek nem kellett modellt keresnie. Számos gyümölcs szimbolikus jelentést is hordoz. A dió például Krisztus teste, a kívül édesnek látszó, de belül savanyú citrom az életet jelképezi, a szőlő pedig a gazdagságot – magyarázta a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze, Kolozsváry Marianna. Érdekes persze, hogy ugyanaz az élelem hogyan jelenik meg a különféle festőknél, illetve az olyan egyszerű dolgok, mint a spárga, a saláta, az érlelt sajt vagy a pirítós miként lényegülnek át képpé. Fényes Adolf például a mákos kalácsot örökítette meg. A vendégszeretetéről, valamint a „Római villában” adott lakomáiról is híres Rippl-Rónai József pedig többek közt halas csendéletet festett, akárcsak Derkovits Gyula. A kortárs fiatalok meghökkentő ötletekkel rukkoltak elő: megmutatták például, hogy a zsíros kenyérből, hagymából és némi Piros Aranyból hogyan formázhatják meg híres emberek arcmását.

Göbölyös Luca képe – címe: Terülj, terülj, asztalkám – boszorkányos tanácsokkal is ellátja azokat a lányokat, akik az ételt szerelmi varázslásra használnák. Eszerint rozmaringágat kell dugni a fiú cipőjébe, belevarrni a nyakkendőjébe vagy kalapbélésébe, s akkor hű marad. A másik tipp: „Kicsi kerek kenyeret kell sütni, azt a hónunk alá vagy a lábunk közé tenni egy éjszakára, s aztán megetetni a kiválasztott férfival. Bolondulni fog utánunk!”

Ezek is érdekelhetnek