Vadlovak a Hortobágyon?

A titokzatos ázsiai vadló (melyet fel¬fedezőjéről Przewalski-lónak nevezünk) híre futótűzként terjedt, s egyre több európai állatkert szerette volna tartani. Az első befogott példányok Ukrajnába kerültek, majd 1901-ben már 28 ázsiai vadló volt látható kontinensünk állatkertjeiben. Eredetileg ezek is Ukrajnából származtak, ám egy állatkereskedő megvásárolta őket. Ez a kis ménes idővel szétforgácsolódott, csak kivételes esetben került tenyészpár valamelyik gyűjteménybe, sőt több helyen is az egyesével tartott egyedeket házi lóval keresztezték. (A házi lovakkal keresztezett Przewalski-lovak utódait kizárták a törzskönyves tenyésztésből. Az említett 28 vadlóból 12 szaporodott.) A II. világháború után az állatkertek összefogtak a vadló megmentéséért, különösen a prágaiak jeleskedtek a faj tenyésztésében. Néhány évtized elteltével azonban „megteltek” az állatkerti kifutók, s felötlött a természetbe visszatelepítés lehetősége. Ám mivel az eltunyult vadlovakat nem lehet csak egyszerűen szabadon engedni, kellett egy olyan természetes terület – afféle köztes lépcső –, ahol az őshazára emlékeztető körülmények között edződhetnek, szaporod-hatnak az állatok.

Nemzetközi összefogás eredményeképpen ezért kerültek vadlovak a hortobágyi Pentezugba, ugyanakkor a puszta legelőinek is jót tesznek a lovak. Mivel a szarvasmarhák és juhok száma erősen lecsökkent, így nem akadt állat, amelyik legelésével, tiprásával karbantartotta volna a különleges növényzetet, ami ezért veszélybe került. Éppen 15 éve, 1997-ben érkezett ide 21 példány kilenc ország állatkertjeiből. A vadlovak a csaknem háromezer hektáros, bekerített területen megtalálták életfeltételeiket, s olyan jól szaporodnak, hogy ma már kétszáznál is többet számlálnak. A Pentezug vadlovai nem látogathatók, de tucatnyi példány él belőlük a Hortobágyi Vadasparkban, ahol bárki megcsodálhatja ezeket az ősi, erőtől duzzadó állatokat.