Obama tarolt

 Véget ért a flúgos futam, a heteken át tartó izgatott rohanás föl-alá az Államokban, és a holtfáradt jelöltek a tévé képernyői elé rogyva nyugtázták az egyiknek felemelő, a másik számára porba sújtó végeredményt. Mindketten kitettek magukért. Beszédek, viták, gyűlést, kézfogást és ölelkezést ennyit a világ egyetlen politikusa sem folytat, mint kampány alatt egy amerikai jelölt. Obamát kettős teher húzta: állnia kellett a harcot Romney dúsgazdag választási gépezetével, másrészt el kellett látnia elnöki feladatait – ráadásul egy különlegesen nehéz helyzetben. Ő egy pillanatra sem alakíthatott szerepet. A Sandy hurrikán letarolta a keleti partot, emberek tucatjai haltak meg, ezrével váltak hajléktalanná. Egy elnök ilyenkor mérettetik meg igazán.

Csalódást talán csak a közvélemény-kutatók okoztak. A választás keddjéig minden mérésük fej fej melletti versenyt mutatott – sokszor tréfás magyarázatokkal: „Patthelyzet alakult ki, bár Obama támogatói aktívabbnak tűnnek, így nem kizárt az elnök akár földindulásszerű győzelme sem, bár ha a republikánusok tovább erősödnek, meggyőző sikert is elérhetnek.” Érthető: fogalmuk sem volt a pontos erőviszonyokról, nem úgy a fogadóirodáknak. A nagy országos patt idején egy dollárra egy dollár húsz centet ígértek annak, aki Obamára fogad és négy dollár körül a Romneyra fogadóknak. Azért ezt mégsem nevezhetjük egyenlő esélyeknek.

Az amerikai a világ egyik legbonyolultabb választási rendszere. Bár az alkotmány szerint négyévenként a november első hétfőjét követő kedden kell leadni a voksokat, a hét végén már csaknem 50 millió amerikai szavazott. Léteznek ugyanis előszavazatok is. Bár ezeket a voksokat csak együtt számolják össze a kedden leadottakéval, az amerikai rendszerben a regisztrált szavazók a pártszimpátiát is megjelölik. A

demokraták több mint 10 százalékos fölényben voltak a múlt hét végén a republikánusokkal szemben. A választók nem a 35 évesnél idősebb, az Egyesült Államok területén született, legalább 14 éve ott is élő elnök- és alelnökjelöltekre adják le voksaikat, hanem úgynevezett elektorokra, összesen 538-ra. Elég egy államban csupán egy szavazattal többet szereznie egy jelöltnek, és elviheti az összes elektor szavazatát. Így történt 8 éve Floridában, mikor George W. Bush kétszeri újraszámlálás után mindössze 500 szavazattal nyert, magáénak tudva így az állam 29 elektori voksát. Az országos gyűlésen mindössze 2 szavazattöbbséggel választották elnöknek.

A rendszer bonyolult, a képlet egyszerű. A sűrűn lakott keleti és nyugati part a demokratáké, éppúgy, mint az északkeleti államok. A hatalmas Közép-Amerika, a gyérebben lakott vidék a republikánusoké. Mindössze 6-8 olyan „csatatérállam” van, ahol választásról választásra új győztest ünnepelnek. Ott kell nyernie a leendő győztesnek. Aki például Ohióból elviszi az elektori szavazatokat, 52 éve mindig elnöke lett az Egyesült Államoknak. Nincs ez most sem másképp.