Rettenetes állapotok a gázai övezetben

Izrael a rakétatámadások leállításának előfeltételeként a palesztin támadások beszüntetését követeli, Avigdor Liberman külügyminiszter szerint először a Hamásznak kell befejeznie a harcokat. A palesztin terrorszervezet pedig mi mást követelne, mint hogy a zsidó állam hadserege hagyjon fel a tagjai elleni rakétatámadásokkal és oldják fel a Gázai övezet elleni blokádot.

A légicsapásokra azt követően került sor, hogy múlt szerdán Izrael – az egyre gyakoribbá váló rakétatámadások miatt – likvidálta Ahmed Szaid Halil Dzsabarit, a Hamász fegyveres szárnyának vezetőjét. A válaszcsapás nem maradt el, s a harcok gyors beszüntetésére vajmi kevés az esély. Dzsabari után vasárnap az izraeli hadsereg egyik gázai akciójában életét vesztette Jahja Abaja, a Hamász rakétatámadásokat irányító vezére.

Arra a kérdésre, hogy miért pont most és miért a Hamász vezetői ellen irányultak a támadások, szakértők több magyarázattal is szolgálnak. Izrael egyrészt szeretné megfélemlíteni az övezet szélsőséges muszlim harcosait. Az iszlám radikális szárnyát képviselő Hamásszal már jó ideje megy a macska-egér játék: a hosszabb-rövidebb harcmentes időszakot menetrendszerűen egy-egy kiadós rakétatámadás-sorozat követ, a kötelező ellencsapások után azonban eddig még mindig visszaállt a nyugalom. Ám az utóbbi időben egyre hevesebbek és gyakoribbak lettek a harcok, ezért is érezték szükségét az izraeliek a Hamász-vezető elleni merényletnek. A múlt heti támadás időzítését persze nagyban befolyásolja az a belpolitikai tény is, hogy januárban választás lesz Izraelben, és a kampányban Benjamin Netanjahu jelenlegi kormányfő nem keltheti a gyengeség látszatát.

A gázai hadművelettel egy időben a környező országok, illetve a nagyhatalmak képviselői nyilatkozataikkal minden diplomáciai finomkodást mellőzve jelezték, ki mellett is állnak. Barack Obama amerikai elnök ázsiai útjának kezdetén közölte: „A világon nincs olyan ország, amely eltűrné, hogy rakéták hulljanak állampolgáraira a határon túlról. Teljes mértékben támogatjuk Izrael jogát, hogy megvédje magát. A konfliktus megoldása azzal kezdődik, hogy nem lövik rakétákkal Izrael területét” – jelentette múlt vasárnap Bangkokban. A brit külügyminiszter, William Hague szerint is a konfliktusért az elsődleges felelősség az övezetet irányító Hamászt terheli, de abban az esetben, ha Izrael Gáza elleni szárazföldi inváziót indítana, jelentősen csökkenne a zsidó állam iránti nemzetközi rokonszenv.

A közös ellenség szoros hadrendbe fűzte a szomszédos arab országokat: egy szíriai ellenzéki összefogást szorgalmazó teheráni konferencián az iráni külügyminiszter, arról beszélt, hogy az arab és iszlám országoknak össze kell fogniuk a „fő ellenség”, a cionista rezsim ellen. Mohamed Murszi egyiptomi elnök pénteken „az emberiség elleni kirívó agressziónak” minősítette az izraeli offenzívát, közölve: „Egyiptom nem hagyja magára Gázát”. Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök is osztozik ezen az állásponton: Izraelnek felelnie kell azért, amiért „ártatlan gyermekeket” mészárolt le Gázában. Eközben a Save the Children nevű segélyszervezet szerint a Gázai-övezetben élő családok kezdenek kifogyni az élelmiszerből, a gyógyszerekből és az ivóvízből, naponta akár 18 órás áramszünetek is előfordulhatnak, az izraeli parlament pedig felhatalmazta Netanjahu miniszterelnököt 75 ezer tartalékos mozgósítására. Küszöbön az invázió?