Széthúzás Brüsszelben

Az ügymenet csak a szokásos fordulatokat hozta: a britek újból fenyegetőztek, a végeken csatázó szegényebb államok a nagyobb szelet tortáért kuncsorogtak, az erősek közé tartozó britek, németek, hollandok és skandinávok pedig a kiadásokból szerettek volna jócskán lefaragni. Néhány érzékletes példával élve: David Cameron brit miniszterelnök a teljes költségvetés drámai visszavágása mellett érvelt, nem kevesebb, mint 886 milliárd euróra akarja csökkenteni a 973 milliárd euróról szóló főösszeget. Ő spórolna a legtöbbet. Véleménye szerint az adminisztrációs költségek megnyirbálása minden európai adófizető érdeke. A németek szintén a takarékoskodás jegyében készítenék a költségvetést, tudván tudva, hogy a briteket jobb a körön belül tartani, ám jóval kompromisszumkészebbek a szigetországbéli kollégáknál. A franciáktól viszont koránt sem áll távol az agrártámogatás és kohéziós alap melletti kiállás, bár kétségtelen, hogy Francois Hollande elsősorban saját gazdái zsebébe tolná e pénzt. 

Mindenesetre Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke új tervezet elkészítésére kapott megbízást. A megállapodást mellőző tanácskozás végén kiemelte: a tagállamok abban egyetértettek, hogy az európai növekedésre és innovációra többet kell költeni – igaz, ez a kohéziós és agrártámogatási keret terhére történne. Számunkra ez a legfájdalmasabb. Még a magyaroknak eddigi legkedvezőbb verzió is hét év alatt majd 1800 milliárd forinttal csökkentené támogatásunkat. Az idő egyébként nem sürgeti az unió tagjait, még jó egy évük van az alkudozásra. A tervek szerint legközelebb jövő februárban ülnek közös tárgyalóasztalhoz az EU vezető politikusai, hogy közös pénzügyi nevezőt találjanak az elkövetkező hét év büdzséjét illetően. Addig csendben négyszemközt folyik az alkudozás.