A gazdák jövője a tét

A tehenek békésen kérődznek a tágas karámban, ha megéheznek, elég kinyújtaniuk a nyakukat és már ropogtathatják is a kerítésen kívül lévő szénát. A takarmány egy része azonban előbb-utóbb óhatatlanul nyak-távon kívül csúszik, olyan messzire, ahol az állat már nem éri el. Semmi gond, ilyenkor egy UFO-alakú, lapos szerkezet lassan körbeforogva halad előre s az eledelt visszatolja az állat közelébe. Ciprusig kellett jönnöm, a Hadijiyiannakou család birtokára, hogy ilyent lássak.

Az igazi csoda számomra azonban mégsem ez, hanem a fejés. A tehén, amelyiknek arra ingerenciája támad, szépen beáll a sorba, hogy megfejje a gép. Miképpen lehet erre rávenni a jószágot? Először is, érdekeltté kell tenni abban, hogy ossza meg a tejét az emberrel. És miként másképpen, mint némi kéjjel… A jószág elhalad egy forgó kefe alatt, amelyik végigsimítja a gerincét. A kellemes érzéssel csalogatják a robot elé, ami egy szűk ketreccel van egybeépítve. Ezen éppen csak áthalad a jószág, és az ajtó becsapódik mögötte. Amíg ő az elő kerülő válogatott finomságokból csemegézik, egy lézer által vezérelt robot megkeresi a tőgyét, majd egyenként a tőgybimbóit, megtisztítja, a vákuumszivattyú rájuk cuppan, megfeji, majd elengedi, az ajtó pedig kinyílik az állat előtt, ami szépen elballag. Csúcstechnológia, amely nem csupán a szigetországban, de egyelőre egész Európában is ritkaságszámba megy.

– Én is csupán Svédországban láttam ilyent – feleli kérdésemre Roger Waite, az unió agráriumért és vidékfejlesztésért felelős bizottságának szóvivője, aki a 12 uniós országból érkező újságírót a szigetországba invitálta.

Nem véletlen persze, hogy éppen Ciprusra, hiszen ebben a félévben ez az ország az unió soros elnöke. És az sem véletlen, hogy éppen most, november közepén érkeztünk. Amíg mi a mintagazdaságokat szemléljük, addig az agráriumért felelős biztosság Nicosiában, a kettéosztott ország fővárosában gőzerővel tanácskozik. Ezt személyes tapasztalatból is írhatom, utunk elején mi is belehallgattunk a 27 tagállam és Horvátország agráriumért felelős küldötteinek vitájába. Volt miről beszélniük, hiszen ezekben a napokban dőlhet el az unió következő hét évre szóló költségvetése, amelynek az egyik nagy vesztese éppen a mezőgazdaság lehet. Vérre menő vita persze nincs a küldöttek között, hiszen valamennyien ugyanazt az ágazatot képviselik. Abban is egyetértés van közöttük, hogy a csökkentés oka a válság, ami az agrárium megszorongatásával még jobban elmélyülne, növekedne a munkanélküliség, vidék és város közötti szakadék. Árnyalatnyi különbség csupán abban mutatkozik, hogy mely ágazatok kapjanak több pénzt vagy tegyenek-e különbséget a szegényebb országok, a kisebb gazdaságok javára.

A tárgyalások folyamatosak, hallhattuk később a román Dacian Ciolostól, a mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős európai biztostól, akivel a Nicosia-közeli Solomou kertészetben volt alkalmunk találkozni. Bár nem mondta ki, de nyílt titok, hogy a legfőképpen az Egyesült Királyságot kell meggyőzni arról, nem okos politika a költségvetés akár 12 százalékos csökkentése, különösen nem úgy, hogy az a mezőgazdaságot sújtsa.

Amíg az agrárpolitikusok tanácskoznak, mi nézzünk körül egy másik vendéglátónknál! Ha megcsodálhattam a mintatehenészetet, itt ugyanígy a legkorszerűbb technológiával találkozhatom, csak éppen a palánták nevelését illetően. A családi vállalkozást az apa, Michalis alapította még 1985-ben, s mára Ciprus vezető kertészete lett. Mi kellett hozzá? A szorgalmon, kitartáson, ötleteken kívül egyebek mellett az alapító fiának, Mariosnak a tudása, amelyet külföldi egyetemen szerzett, s ahol már nem csupán kertészetet tanult, hanem cégvezetést is.

A gépeket, robotokat egyébként Európa vezető mezőgazdasági hatalmaitól szerezték be. (Magyar berendezést sajnos hiába keresek…) Az összesen 8 ezer négyzetméternyi üvegházakban és az irodákban mindössze hatvanan látják el a feladatokat. Nem csoda, hiszen a palánták magvainak a dugványozásától a szállításig, amit csak lehetett, automatizáltak.
Hiába lett volna azonban a szakértelem és a szorgalom a Solomou kertészetben vagy a Hadijiyiannakou család birtokában lévő tehenészetben, ha a kezdő tőke hiányzott volna hozzá. Ez pedig részben mindenképpen az uniótól származik. Van, ahol csak a költségek 15 százaléka érkezett a közös brüsszeli kasszából, de jártam olyan gazdaságban is, ahol a fele.

Ezt, mármint az uniós támogatás nélkülözhetetlenségét tapasztaltam a Vardakis család birtokán is, a tengerparti Larnaca közelében. A család eperben nagyhatalom, palántát és a gyümölcsét egyaránt értékesíti. Bár ez a gazdaság kevéssé modernizált – alkalmaz Egyiptomból érkezett vendégmunkásokat is – és nem veti meg a házilag gyártott permetezőgép használatát a végeláthatatlan hosszúságú üvegházakban.
A Riverland biofarmon viszont bizonyosan nem éri vegyszer a növényt. A fiatal gazda, Vasilis Kyprianou azt bizonyítja számomra a szintén monumentális méretű üvegházában, hogy lehet mesterséges anyagok nélkül is nagy mennyiségű zöldséget termeszteni, csupán minden kártevőnek meg kell találni a természetben jelen lévő ellenségét. Biokecskészetének pedig 300 mekegő tagja van, tejüket maga dolgozza fel. Vasilis a takarmányt is maga termeli meg 15 hektárján. Birtoka rendkívül jó helyen fekszik, mivel ciprusi viszonyokhoz képest bővelkedik vízben – ahogy az a farm nevéből is következik. A legtöbb ciprusi gazda számára azonban legfőbb kérdés a víz. Eső ugyanis egyre kevesebb esik a sivatagosodó országban. Azt már írnom sem kell, hogy legtöbbüknek a méregdrága öntözőberendezések telepítésére sem volna anyagi ereje az uniós támogatás igénybevétele nélkül.

S hogy mi lesz a folytatás, kapnak-e elegendő pénzt akár az öntőberendezések fenntartására, egyebekre, az dőlhet el éppen ezekben a napokban. Az azonban bizonyos, hogy a támogatások zsugorítása esetén gazdák tömege menne tönkre – és nem csupán Cipruson, hanem az unió más országaiban, így hazánkban is.