Akár egymillió árva is lehet Irakban!

A 12 éves Saif mindkét szülőjét elvesztette egy bombamerénylet során, ahol maga is megsérült. Most egy magánerőből fenntartott bagdadi árvaházban él, ahol leckeírás után számítógépes játékot játszhat. A 10 és 11 éves testvérpár, Mustafa és Mortada ugyanebben az árvaházban lakik, ahol a gondozók a mindennapokban szükséges dolgokra tanítják őket, így például szakadt ruhát varrni és hajat vágni. Az árvaházat adományokból tartják fenn, és 32 fiú lakja. Bagdad másik végén egy állami árvaház lakója a 17 éves Mustafa, aki fél attól, hogy ha elhagyja a szegényes menedéket, nem látván más esélyt a boldogulásra, a bűnözés útjára lép. Mustafa közel 52 fiúval osztozik az otthonon, amelynek játszótere használhatatlanul leromlott, ahol az ajtók töröttek, az egyik mosdóban nincs világítás, a másikban pedig mosdókagyló, és ahol az állami támogatás a legminimálisabb kiadásokra sem elég. – mindez a BBC News iraki árvákról szóló riportjából derült ki.

A probléma pedig bőven túlmutat az egyéni tragédiákon, ugyanis a szülők nélkül felnövő generáció helyzete teljesen bizonytalan: az országnak nincs kapacitása arra, hogy róluk megfelelően gondoskodjon, mivel az ország 30 millió lakosára csupán 200 szociális munkás és pszichológus jut, ráadásul nincsen gyerekjogi törvény, sem olyan jóléti szabályozás, amely védelmet jelenthetne a legvédtelenebbeknek – olvasható az ELTE hírlevelében.

Mint Mustafa is, a gyermekeket gondozó árvaházi nevelők is attól tartanak, jövőkép nélkül a fiatalok rossz útra térnek. Gyermekkori tragédiáik, háborús tapasztalataik miatt fogékonyak lehetnek a szélsőséges ideológiákra, és így könnyű célpontot jelentenek a terroristák számára a beszervezéshez.