Kánkánt járnak az ápolók

Az öltözőben hatalmas hangzavar. Amíg a lányok-asszonyok készülődnek, kitárgyalják a napi eseményeket. A társaság mozgatórugója, a tánccsoport vezetője Komlódiné Andó Erika, aki már meséli is történetüket.

– Négy évvel ezelőtt alakultunk a kecskeméti kórház kilenc osztályának munkatársaiból. Van köztünk ápolónő, főnővér, műtős, beteghordozó, szakács. Minden évben megünnepeljük az ápolók napját, szórakoztató műsorok is szoktak lenni. Egyszer azt mondta az igazgatónőnk, hogy minek ide fellépőket hívni, amikor mi is tudunk táncolni, ráadásul nekünk gázsit sem kell fizetni. Valóban, megelégszünk azzal, ha sikerül jó hangulatot teremteni, úgyhogy nekivágtunk. Első nagyobb megmérettetésünk Egerben volt, a kórházszövetség egészségügyi dolgozókat kicsit másképp bemutató országos rendezvényén, ahol második helyezést értünk el. Koreográfiánk szerint idősnek maszkíroztuk magunkat, majd amikor megszólalt a vérpezsdítő zene, ledobtuk a kopott ruhánkat és megfiatalodva rock and rolloztunk. Tavaly ABBA-slágerekre roptuk az ápolási kongresszuson. Már akkor meghívtak bennünket a következőre. Nem vihetjük ugyanazt a műsort, ezért most kitaláltuk, hogy kánkánozni fogunk.

Három férfit is sikerült „bepalizni”, igaz, senki nem kényszerítette őket. Viccesen azt mondják magukról, hogy botlábúak, de azért mindent megtesznek a siker érdekében. A kánkán nyitóképében például egy tálcára helyezett alkoholos üveggel és egy háromcentes pohárral kell navigálniuk. Közelebbről megnézve azonban kiderül, hogy a kellékek rögzítve vannak, az egész pakk pedig a nagyujjukba akasztható. Ennek dacára egyikük akkora lendülettel kezdi produkcióját, hogy kirepül a kezéből a tálca. Szerencsére az üveg nem törik össze.

– Mindig szerettem a társaság középpontjában lenni – árulja el Halász József műtőssegéd. – De az eleinte furcsa volt, hogy ki kell állnom a reflektorfénybe. A tánc érdekes színfolt az életemben, és tökéletes kikapcsolódás. Remek csapat jött össze. Szinte mindenkivel találkozom a kórházi munka során, köszönünk egymásnak és már szaladunk is tovább. A próbák szüneteiben viszont többet tudunk beszélgetni.

– Egy kolléganőm megkérdezte, hogy volna-e kedvem belépni a tánccsoportba – meséli Dorogi Kálmán szakács. – Gondoltam, nincs vesztenivalóm, kipróbálom. Aztán itt ragadtam. Keményebb, mint gondoltam!

– Nem is olyan nehéz betanulni a lépéseket – cáfolja meg társát a műtős Czelleng Sándor. – Számolni kell magunkban, hogy ne csússzunk el és időre odaérjünk a partnerünkhöz. Improvizálni nem lehet. Sokat botladoztunk az elején, de ma már rutinosabbak vagyunk. Televíziós versenyeken azért még nem mernénk indulni.

A tánctanár apró termetű, örökké mosolygó energiabomba. A kecskeméti Grapevine Show Dance Klub egyik alapítója, Huszár Ildikó pályafutása során megannyi világversenyen diadalmaskodott már, párjával, Varga Attilával az 1993-as Ki mit tud?-on is nyert, most a tanításnak szenteli az életét. Ezúttal egy 5 perc 20 másodperces kánkánegyveleg koreográfiájával bűvöli a Retromanticot.

– Ne siessetek annyira! Meghaltok, ha végig kell táncolni az egészet! – figyelmezteti a nagy elánnal mozgásba lendülő egészségügyiseket. Nekünk pedig azt mondja, tüneményesek a kórházi amatőrök, imádja őket. Azzal eleve számol, hogy a férfiakkal türelmesebbnek kell lennie. Egy idő után mindenki belefeledkezik a táncba, megszabadulnak a felgyülemlett feszültségektől. Ildikó sincs ezzel másként, megannyi problémán átsegítette már a tánc, amikor növendékeivel foglalkozik, sokszor azt is elfelejti, hogy várja otthon a család.

Kilenc felé jár az idő. Lopunk még néhány percet a próbából. Dunai Mártonné az általános sebészeten kötözős nővér. Megterhelő a munkája, szinte már várja a napot, hogy táncra perdülhessen. Közvetlen munkatársai kalapot emelnek előtte, de olyanok is akadnak, akik irigykedve nézik művészi ambícióit.

– Mivel a kolléganőm is jár a csoportba, előfordult már, hogy együtt gyakoroltuk a lépéseket, persze nem két kötözés közt. A tánccsoport szinte a második családunk. Szeretünk együtt lenni. Megmozgatjuk a testünket, nagyokat nevetünk. És másnap kicsivel könnyebben megy a munka.