Szilveszterkor durranhat!

Ugyanígy a baromfi-, marha- és sertéshúsokhoz, valamint a halhoz a félszáraz (demi sec) pezsgő dukál, de ez illik a gyümölcsökhöz és a könnyebb sütikhez is. A komolyabb sütemények és desszertek mellé pedig az édes vagy a muskotályos pezsgő a megfelelő. A legjobb 7 és 9 fok közötti hőmérsékletre hűtve fogyasztani.

A pezsgőspohár jellemzője, hogy a fala vékony, az űrtartalma 100-125 milliliter, s a kétharmadáig illik megtölteni. Korábban a széles szájú, talpas poharak voltak divatban, napjainkban a hosszúkás, úgynevezett flőte alakú kelyhek terjedtek el, melyek előnye, hogy tovább megmarad bennük a buborék (a szén-dioxid). Töltéskor a poharat kissé megdöntve célszerű tartani és lassan önteni bele a nemes italt, mert így kevesebb szén-dioxid illan el. Miként a borospoharat, úgy a pezsgőset is a nyaka alsó harmadán illik megfogni, mert a pohár falán visszamaradó ujjlenyomat bizony visszatetsző. (Nemkülönben az ott virító rúzsfolt is.)

Noha nem kabinetkérdés, fölmerül, hogy illik-e a pezsgővel hangosan durrantani? A szakavatottak szerint nem, mert a nagy pukkanás sokakat zavarhat, másrészt az erős habzással sok értékes nedű kárba vész. Ezért úgy illik kinyitni, hogy legföljebb egy kicsit szisszenjen. Szakértők szerint e szabály alól a szilveszter az egyetlen kivétel: akkor minél nagyobbat durran, annál igazibb a pezsgőbontás!

HABZÓBOR: AZ ÁLPEZSGŐ. Az igazi pezsgő szén-dioxid-tartalma az erjesztésből származik. Ha valamilyen édesített, gyönge minőségű borba szén-dioxidot nyomunk, szintén gyöngyöző, pezsgő italt kapunk, amelynek a becsületes neve habzóbor. Amit illik is ráírni a címkére, viszont nem illik érte annyit kérni, mint a valódi pezsgőért. Ha pedig a borhoz és szén-dioxidhoz még vizet is ad a „borász”, akkor a fröccsöt állítja elő – pezsgőspalackba töltve…