Vérrel festett hírnév

Ő maga az Asszony verte és kénzotta a leányokat, úgy annyira, hogy ő magán merő vér volt néha az ing, hogy mást kellett magára venni; mosatta az véres kőfalat is – így vallott úrnőjére Jó Ilona, Báthory Erzsébet szolgálója. A lány volt az egyik koronatanú abban a legendává vált ügyben, amely évszázadok óta megtermékenyíti sokak fantáziáját.

Thurzó György nádor 1610 szeptemberében harminc főt hallgatott ki Báthory Erzsébet állítólagos kegyetlenkedései ügyében, és még ugyanez év végén meglepetésszerűen rajtaütött az asszonyon csejtei birtokán. A nádor állítása szerint egy halott és két alaposan megkínzott szolgálóleány társaságában találta Báthory Erzsébetet, akit négy segítőjével együtt elfogtak és elzártak. A négy „segítőt”: Jó Ilonát, Szentesi Dorottyát, Újvári Jánost (becenevén Fickó) és Beniczki Katalint kínvallatás alá vetették. Miután hajlandóak voltak úrnőjükre vallani, Beniczki Katalin kivételével – akiről nem tudták eldönteni, hogy milyen mértékben vett részt a várúrnő praktikáiban – példátlan gyorsasággal, napokon belül kivégezték őket. Perre azonban nem került sor: a nádor parancsára Báthory Erzsébetet a csejtei várban ítélet nélkül befalazták, csak egy akkora nyílást hagyva, amelyen az ételt betolhatták neki. Még négy évig élt.

De lassítsunk és nézzük, hogy jutott eddig Báthory Erzsébet! Befolyásos nemesi család sarjaként sikeres politikushoz és hadvezérhez, Nádasdy Ferenchez ment feleségül, a kor szokásainak megfelelően fiatalon. Házasságának boldogságáról vagy boldogtalanságáról sok találgatás látott napvilágot, de leveleiből egy gyerekeit féltő gonddal nevelő, férjét tisztelő, a birtok ügyeit férje gyakori távollétében odaadóan ellátó asszony képe rajzolódik ki. Három gyereke érte meg a felnőttkort, Anna, Kata és Pál. Lányait az eljárás kezdetére férjhez adta, fiát nagykorúsította és a Vas megyei ispáni székbe ültette.

Hogy a Nádasdy-birtokon furcsa dolgok történnek, azt valószínűleg Nádasdy Ferenc lelkésze, Magyari István tehette szóvá először, aki már 1602-ben arról kért tanácsot más lelkészektől, engedje-e úrvacsorát venni az Erzsébetnek segédkező Darvolia Annát. A források azt is valószínűsítik, hogy a szolgálókkal való kegyetlen bánásmód miatt a lelkészek legalábbis gondolkoztak azon, hogy megfeddjék Nádasdyt és nejét. Hogy erre sor került-e, és ha igen, nyilvánosan vagy csak személyesen, a mise után, teljes bizonyossággal nem tudni. De az tény, hogy a lelkészek – különösen az 1605-ben elhalálozott Magyari István utódja, Ponikenus János – a botrány kipattanása után ördöngösséggel és boszorkánysággal vádolták asszonyukat; például azzal, rájuk küldte az ördögöt, hogy harapdálja össze őket.

Le kell szögeznünk, hogy az adott időszakban a szolgálók és jobbágyok fizikai bántalmazása teljesen elfogadott volt, tehát a vádaknak lehetett valóságalapjuk – más kérdés, hogy ilyesmiért egy főnemes általában nem számíthatott retorziókra. A megkínzott és napok alatt eltüntetett koronatanúk ellentmondásosan vallottak az áldozatok számáról, de a későbbi legendákkal ellentétben konkrétan harminc-negyven körüli áldozatról volt szó.

A kor joga garantálta volna a peres eljárást Báthory Erzsébetnek, ilyenre azonban nem került sor. A példátlan gyorsasággal kiadott ítéletlevél csak a négy bűnsegédről rendelkezik, hallgat a várúrnőről, aki így maradhatott a nádor által előírt fogságban. Holott a Habsburg király, II. Mátyás is követelte Thurzó nádortól, hogy folytasson le szabályszerű eljárást – jellemző Thurzó hatalmára, hogy a király az eljárás iratait is csak évekkel később kapta meg.

A nemes asszony elítélésében egyébként két veje, Homonnai Drugeth György és Zrínyi Miklós, valamint fiának nevelője, Megyeri Imre is aktív szerepet vállalt, ők is a nádorral tartottak a decemberi rajtaütésen. Werbőczy hármaskönyve szerint a legsúlyosabb büntetésként a megvakítás merülhetett volna fel. Thurzó tehát a kor eljárási szabályait súlyosan megszegve „vonta ki a forgalomból” Báthory Erzsébetet – egyes elméletek szerint azért, hogy a birtokai ne a koronára, hanem az asszony végrendelete szerint a családjára, azaz az őt hátba támadó vejeire, illetve fiára szálljanak.

A birtokok sorsa Erzsébet akarata szerint alakult. Az asszony 1614-ben hirtelen bekövetkezett haláláig követelt szabályszerű eljárást, miközben a lelkészeket és fia nevelőjét hibáztatta végzetéért. A korszakban szokásos durvaságra épített koncepciós ügyből a romantikus képzelet hozta létre a szüzek vérében fürdő várúrnő legendáját – amelyről már a huszadik század elején megállapították, hogy a vér gyors alvadása miatt csak a fantázia szüleménye lehet…